Miért játszódik le bennem mindig ugyanaz a folyamat?

Mikor évekkel ezelőtt jelentkeztem dolgozni, rengeteg ambícióval és megfelelési kényszerrel álltam neki a rengeteg elváráshoz a munkám során. Mikor konfliktusok adódtak, akkor a “srácok mellé” szegődtek az emberek. Abban a helyzetben, hogy megfelelsz mindenkinek, mégsem vagy jó, tartósabb betegséghez is vezethetett volna. Aztán könnyítésül, más területeken is kipróbálhatta magát az ember. Viszont, azt látni, hogy ha szépen dolgozol, évek múlva kiérdemelheted azt, hogy mosolyogjanak rád, viszont mikor, segítség kell, okosabb emberektől, akkor jobb, ha inkább szőnyeg alá söpröd a dolgokat, mert amúgy rosszabb lesz. Ha az ember mindig természetesen dolgozik, hogyan tudja azt kivitelezni, hogy ha problémák jönnek vele szemben, akkor mindig csak legyintsen, mert különben közutálat tárgya lehet. Miért játszódik le bennem mindig az a folyamat, hogy szépen kell dolgozni, de ellenvetések esetén, jobb ha hallgatsz?