Tiszemély szerint hogyan éreztetek, amikor kirúgtak? Hogyan tettétek túl magatokat rajta?

Én vérig voltam sértve, főleg mert soha senkinek nem volt panasza a munkámra. Olyan szakmába vettek fel, ami nem a vegzettségemnek volt megfelelő. Ha segítséget kértem, sose értek rá. Betanulás így gyakorlatilag lehetetlen volt. Nem nyaltam a fönökasszony valagát, ami rosszul esett neki. Eltakarítottam a sok retek papír munkát, ami már a körmükre égett, nyakik porosan, retkesen mentem haza az irodából, mintha egy raktárban gürcöltem volna, a rozsdás kapcsokkal bíbelődve az aktákon, hogy összerendezzem a hányadékokat, minden alkalommal attól félve, hogy elvágom a kezem és mehetek tetanuszra. Szívtam az éttizedes port asztmásan, allergiásan.

Közben a csapat netezett, fészbukozott, vihorászott.

Aztán jött valami rendelet, hogy az adott beosztásomba x végzettség kötelező, ezt utólag tudtam meg. Ezért mennem kellett, de nem emiatt rúgott ki az a nőnek nevezett szivola, amit még el is fogadtam volna, mert rajta kívül álló ok, hanem megalázva a kis kedvencével a jobbján vigyorogva egyszerűen lehordta az eddig végzett munkámat a sárga földig. Taccsra vágta a lelkivilágom, szégyenként éltem át, amikor összeszedtem a cuccaim és munkaidőben kivonultam a kapun, mert tudtam, hogy még aznap (de lehet már napokkal korábban) telekürtölte az egész épületet és meg se tudtam védeni a renomém.

Aztán másnap(!!) már más ült a helyemen, ezt egy volt kollégától hallottam. De úgy tudom már az sincsen ott.

Azóta mostani melóhelyemen fura mód mindenki meg van elégedve velem, megjártam a ranglétrát is, jó a fizetésem és kollégák is normálisak. Annyira mégse lehetek akkor hülye... :/ Ez tett helyre, mai napig hálás vagyok a feletteseimnek és a kollégáimnak a megbecsülésért.

Alig várom már, hogy kirugjanak😂, úgy néz ki összejön hamarosan.

Jókora végkielégítés jár már nekem.

#2

Nekem ugyanez. A legjobb érzés.

Nekem a próbaidő végén nem folytatták a munkaviszonyt,kábel TV-s voltam.Elektronikai végzettségem van tehát kifejezetten oda kapcsolódó tudásom nem volt.Nem is vagyok túl gyorsan tanuló típus de normálisak voltak a kollégák és a vége felé már nagyjából jól ment amit csináltam,bár teljes értékűen nem tudtam volna még csinálni jó ideig azt bevallom.Meglepődtem mert nem jelezték igazán hogy jobban kéne beleadni magamat vagy hasonló,akkor elég rosszul esett.

Azóta egy másik helyen vagyok ami jobban a szakmámba vág és tetszik,bár vannak előnyei és hátrányai.Akkor leginkább csalódott voltam mert úgy gondoltam felvesznek ha már eddig ott voltam és egy hónapig kb állást kellett keresnem ami rossz mert nincs nagy választék a környéken,jó meg főleg.De végül jól jöttek össze a dolgok.

2 napja rugtak ki, én sem éreztem egy percig sem, hogy rosszul csinálnék valamit.

Hogy viselem? Nagyon sz@rul, ez egy jo nevű hely volt, innen csak lejjebb mehetek. Persze van egy kis szabadságérzetem, hogy végre mehetek amerre látok, nem vagyok odakötve sehova, tudok az egyetemre meg a nyelvtanulásra koncentrálni, dehát pénzből élünk és az nekem most nincs, szóval munkanélkülinek lenni sem jobb.