Mennétek vagy maradnátok a helyemben?

Pályakezdő lány vagyok, és eléggé meggyűlt a bajom az utóbbi időkben a munka kereséssel, sajnos elég messze lakok a potenciális munkahelyek többségétől. Egy nagyobb város van tőlünk 50 kilométerre, a környékről is ide jár az emberek nagyrésze dolgozni. Én is itt nézelődtem sokáig munka után, de az egyetlen hely, ahova fel is vettek a meki volt. Őszintén szólva, tiszta szívemből gyűlölöm, pedig nem is régóta dolgozom itt. Hajnali fél 4-kor kelek, és este 5-re érek haza, jobb esetben. Nem is éppen ezzel lenne a bajom, hanem, hogy 9-10 órán keresztül rohangálok, az ülésről, szünetről meg is feledkezhetek néha napján, aztán mire hazaesek estére, nincs már semmi energiám semmire. A lábaim és a hátam sajognak minden nap, megnehezítik, hogy elvégezzem az itthoni teendőim, az egész szobám egy hatalmas szemétdomb lett azóta konkrétan. A szabadnapjaim nagyon hülyén vannak megadva, néha megengedik, hogy én döntsek arról mikor menjek dolgozni, legtöbbször viszont általában teljesen beírnak random napokra dolgozni, és nincs egymást követően 2 nyugodt szabad napom sem. Arról nem is beszélve, hogy 90%-ban engem raknak a kasszához, és már a gyomorgörcs kerülget mindig ezért majdnem minden nap. A sok bunkó vendég akiket elkell viselnem, akik ordítoznak velem, úgy szólnak hozzám, mint egy kutyához, értetlenkednek, panaszkodnak rám és a főnökömet akarják, mert nem tudom megmondani, hogy XY menüben van-e ilyen-olyan dolog. Tényleg nem tudom, hogy felmondjak-e, vagy maradjak, mert jelenleg nincs más munkahely ahova mehetnék, és félek, hogyha itt felmondok, egy jódarabig megint nem fogok munkahelyet találni, viszont úgy érzem, hogyha mégtovább maradok, azt a lábaim, a hátam, meg az idegrendszerem fogja megsínyleni.