Azért dolgozunk hogy éljünk, vagy azért élünk hogy dolgozzunk?

Az, hogy mindenki maga életének kovácsa, nem feltétlen tud érvényesülni.. Ha az ember egy szegény családba születik bele, már hátrányból indul, mert mondjuk zenész akar lenni gyerekként még lehet tehetsége is lenme hozzá, de nincs pénz az oktatására, nincs pénz hangszerre, van ilyen szituáció sajnos nem kevés. És számos helyzet van, ami miatz könnyen hátrányba kerülhet valaki. Sokat számít, hogy hol, mikor és milyen családba születik egy ember..van egy kép.. társadalom kritika. Két iskolás fiú egy hatalmas lépcsőn. Az egyik szegényebb, ő vért izzadva mászik fel a magas lépcsőn, küzd azért, hogy elérje a következő lépcsőfokot, szinte lehetetlen, túl magas.. a másik fiúnak pedig szépen ki van alakítva az út pénzből csak fel kell lépkednie.

Fel lehet mászni, ezzel egyetértek, de pont ez a lényeg, hogy aki szegény családba születik bele, vért kell izzadnia, hogy elérje azt, amit egy tehetősebb anyu pénzéből megoldja. Persze magas lóról is lehet nagyot esni, minden éremnek két oldala van. De még mindig azt mondom, hogy a világon két fontos dolog van ami a sikert megalapozza, a pénz és az ismerettség. Én pl szegény családban nőttem fel, keserves gyerekkorom volt, nem tudtam kialakítani jó kapcsoaltokat sem. Ergo anyagilag nem állok rosszul mióta dolgozom, de hogy bármiben is sikeres legyek, szinte esélytelen, mert nem ismerek senkit akinek a hátába belekapaszkodhatnék, mert a siker ezen múlik.. egyedül nem lehet sikeres senki.