Munkahelyen szakképzett emberek miért tűrik el hogy tevékenyen nyilvánvaló törvénytelenségbe rángassák bele őket, amiért ők is felelősek lehetnek?

Nem mindenkinek olyan az egészségi állapota, hogy fizikai munkát végezhessen. Én pl. csak ülőmunkát végezhetek, még az enyhe fizikai munka is kilőve, maradnak az irodai munkák. Eddig két munkahelyem volt, az egyiknél közfogis adminisztrátor voltam havi 54 ezer forintért, most a versenyszférában dolgozok háromszor ennyiért, és mindkét helyen kellett "ügyeskedni" a papírokkal. A közfogis, tehát állami helyen konkrétan alá kellett írni mások helyett dolgokat, az volt a szerencsém, hogy a kollégám ezt bevállalta, mert ő már előttem ott dolgozott, így neki már "mindegy" volt. Ismétlem, állami cég, közfoglalkoztatás, havi nettó 54 ezer forint.

Az is gyakori, hogy az a fizetés egyszerűen nem elég, nem lehet belőle házat és autót fenntartani, gyereket nevelni, esetleg hitelt fizetni, neadjisten félretenni vészhelyzetre, esetleg nyaralásra, vagy a gyerek(ek)nek egyetemre.

Hát a könyvelésben teljesen ezt szerintem nem lehet megúszni, de van egy határ, ott muszáj megállni. Minél jobb szakember valaki, annál jobban kell tudnia, hol a határ. Rövid ideig dolgoztam könyvelőcégben. Volt egy kollégám, aki nem volt hajlandó valamibe belemenni. Az ügyfél menő vállalkozó volt, vagy 20 szépségkirálynő szintű beosztottal, óriási fluktuációval. Azt hitte, a pénzéért bármit megkap, nem ritkán ordítozott. A kollégámmal is ordítozott, amikor az ellenállt neki. A kollégámnak volt főnöke, de a főnökünk nem szólt akkor bele. Szóval a kettejük közt zajlott a meccs. Én rettegtem ettől az ügyféltől, a kollégám baromi asszertíven próbálta neki elmagyarázni, hogy ezt miért nem szabad megcsinálni, az meg úgy üvöltött, hogy kihallottam a telefonból. Végül a kollégám is kijött a béketűrésből és azt kiabálta a telefonba, hogy értse már meg, ha ezt megcsinálja, tönkreteszi a saját cégét, a NAV kiszúrja és vége mindannak, amit felépített. Én remegtem, pedig én csak egy pici pont voltam ott, engem nem érintett.

Később ez a nagy cég az ordibálós főnökkel könyvelőcéget váltott, pontosabban saját könyvelőt vett fel. A kollégámat.:D Még kb. 10 éve volt a nyugdíjig, azt már ott töltötte az ordibálós főnökkel. Tehát a könyvelőcégünket dobta az ügyfél, de a kollégám kellett neki.:D

Én sokat tanultam ettől a kollégámtól. Sajnos kerültem később hasonló helyzetbe és nem tudtam ennyire jól lereagálni, mint ő.

Ő nem ítélkezett és nem félt (vagy nem annyira), hanem nagyon határozottan kiállt a helyes lépés mellett. Jó szakember volt és emberileg is remekül oldotta meg a konfliktust.

Most nyilván nem arról a szintről van szó, amikor a takarítócég a takarítónő epillátorát akarta elszámolni és nem is arról, amikor tudtuk, hogy adott vásárlás magáncélra szólt, de végső soron beillett a cég profiljába is és el lehetett költségként számolni.