Más is félt az első munkahely keresésnél?

Én is féltem, mondjuk én sajnos gyárba mentem elsőnek,oda vettek fel.

Szerencsére a kezdeti félelmem hamar elmúlt,mert mindenki nagyon kedves volt velem, én ilyen kedvességet az iskolában sem kaptam :D Szóval igazából nagyon hamar barátokra tettem szert. Ott ismertem meg legjobb barátnőmet is,bár sajnos csak 5 évig tartott a barátság.

Ott meg kb 3 hónapot melóztam,mert nem fizettek meg. De úgy voltam vele első melóhelynek jó lesz. Majd lesz jobb is.

Minden munkahely keresés pokol volt.

De mivel tanfolyamra gyűjtöttem,mert szakmát szerettem volna lerakni és abban dolgozni,mindegyik munkahelyre próbáltam esélyként nézni,hogy céllal kell mást dolgoznom. Aztán 2,5 év szenvedés után,egy kis segítséggel,de össze jött a tanfolyamra való. 2,5 év szenvedés kellett ahhoz,hogy mostmár 6. éve a szakmában dolgozok,imádom szeretem, nem csinálnék mást.

Mondjuk én áltiban is tudtam,hogy kutyakozmetikus akarok lenni,gimiben is ez hajtott végig,csak sajnos suliból ki kerülve pénzem nem volt tanfolyamra,akkor anyuék is rosszul álltak anyagilag.

20 éves voltam mikor érettségiztem,5 éves nyelvis gimibe mentem,plusz évvesztes is vagyok,sajnos eléggé kihúzódott.

Mindig féltem. Minden előtt is.

Első munkahely előtt is voltak diákmunkáim, nyári gyakorlat, de úgy hiszem, van aki sosem szerez ebben elég gyakorlatot, pl én sem. :D

Mai napig rosszul vagyok ezektól a helyzetektől.

De mondjuk nálam nem maga a keresés okozta a nehézséget (persze de, de csak mert sehonnan nem kerestek vissza), hanem mikor tényleg hívtak. Na akkor pánik pánik pánik. Az interjúnál vagy épp az első munkanapon. :D