Ez normális egy megszűnő munkahelyen?

Kb majdnem egy fél éve a munkahelyem bejelentette hogy megszűnik. Tiszta sor, menni kell. Igen ám, csak a munkahelyem konkrétan szabotálja azt, hogy tovább tudjon az ember állni: Pénteken délután 2-ig nem tudtam volna senkinek sem megmondani, hogy mikor megyek jövő héten. Sőt, ahhoz hogy kiderüljön, hogy mikor kell jönnöm, nekem kellett beszólnom "Most akkor mikorra leszek beosztva? Délelőtt vagy délután?". Volt olyan, hogy a termelést elviszik máshová bizonyos soroknál. Eljött volna a pillanat, 1-2 napig ment volna már csak a termelés, erre "mégis marad, mert ki kell elégítenünk a vevőinket". Szóval, az egész hely önmagában inkább már egy inkubátor részemről, mert nem készít fel az életben maradásra, és csak is kizárólag az időt húzzák. Jelenleg olyan géppel dolgozom, amit már rég elkellett volna hogy vigyenek egy új helyre termelni, és még mindig itt van. Próbáltam volna tovább állni, de már elég gázul érzem magam, hogy oda ahova behívnának interjúra, mondanom kell "bocsánat, nem tudom megmondani péntekig, mert csak akkor kapom meg a beosztást", de ők a vonal túloldalán csak délig vannak akkor, én meg csak délután 2-kor tudom meg, noszogatás meg erőszakoskodás után a jövőheti beosztásomat. Nem egyszer történt ez már meg, különböző féle fajta munkahellyel. Egyébként már rég kirúgtak volna innét, mert a kollégáim már az első pillanattól kezdve elakarták volna kaszálni az életben maradási esélyeimet a munkahelyen, csak kell nekik egy barom aki elviszi a profit nyomót alamizsnáért cserébe.