Aki vendéglátásban dolgozik, lelkileg miként tartja magát helyes úton, hogy ne érintse mélyen a napi akár több fölényeskedő ügyfél?

Széles mosoly es belül széjjel hülyézem az illetőt. :)

Mézes-mázos magatartás, közben a konyhán meg szétnevetem az agyam az alpári paraszton.

Úgy, hogy én is voltam régen fölényeskedő és tudom, hogy nagyon nyomorult lelkiállapotban kell lenni ahhoz, hogy az ember így viselkedjen. Ma már az ilyet csak sajnálni tudom.

Szerintem foglalkozz sokat önfejlesztéssel, szerezz tapasztalatokat, növeld az önbizalmad és akkor majd leperegnek rólad a bántó szavak, mert tudod, hogy ez nem a te, hanem a vendég problémája.

Én mindig arra gondolok ilyenkor, hogy az illető épp most ássa el magát a vacsorapartnere előtt. Ugyanis az emberek 99%-a normális, ha meg normális a partner, akkor rájön, hogy az illető egy tahó paraszt. Ettől mindig jobb kedvem lesz.

Nálunk mondjuk vannak olyan törzsvendégek, akik nem direktbe ilyenek. 25 negyvenes férfiről van szó. Havi egyszer csinálnak egy különtermes hosszúmenüs kajálást, akkor annyira el vannak foglalva egymással, hogy fel se tűnik nekik, hogy éppen a kaját akarom lerakni eléjük, és az istennek nem fordulnak úgy, hogy elférjek. De ha észrevesznek, akkor nagyon kedvesek és előzékenyek. Én jól szórakozok rajtuk, de azért kihívás velük egy este. Volt már, hogy egy székre álltam fel, hogy feltűnjön nekik, hogy össznépi közlendőm van, de azt se vették észre.