Miután felmondtam, miért én leszek az első számú közellenség a cégnél?
Korábbi munkahelyeimen is felmondtam már, találtam egy jobb lehetőséget, többet fizetett, jobb előremenetel, más jellegű munka, fejlődés.
A bejelentést a főnökök a legrosszabbul élték meg, utána rám sem néztek, hozzám sem szóltak. Egy megjegyzés volt, hogy rossz időpontban közöltem, pl. mikor nyaralni mentek volna, ő vagy a kolléga, vagy épp egy fontos projektet kellett leadni stb.
Úgy gondolom, hogy mások nyaralása nem az én dolgom, és ha máshol jobb feltételekkel tudok munkát vállalni, akkor elfogadom. Az időzítés meg így jött ki, a megadott ajánlatot az új helyről nem a végtelenségig tartották...
De más kollégákon is ezt láttam, ellenségesek voltak, addig meg minden rendben volt, leszámítva néhány embert, akik örültek, bíztattak.
Kit érdekel, hogy mit gondolnak?
Ledolgozod a felmondási időd és cső.
Engem iylen pont nem érdekelne.
Jó a kérdésed :/ Én is tapasztaltam hasonlókat. Szerintem az alábbi okok valamelyike lehet:
-irigyelnek, amiért leléptél
-úgy érzik, cserbenhagytad őket
-összehozza az embereket, ha közösen utálhatnak valakit
-kell egy bűnbak, akire rá lehet fogni, miért nem haladnak jól a munkával
Tudom, utólag könnyű okosnak lenni, de én soha nem mondtam el a főnökön kívül, hogy felmondtam.
Pont ezért, mert féltem hogy az utolsó 30 napom maga lesz a földi pokol.
első munkahelyem: úgy felmondtam, még tányért is törtem, mindenkit elküldtem az anyjába és hogy örüljenek hogy nem perelem be őket az embertelen bánásmód miatt és adócsalásért, és akkor az ANTSZ-rol nem is beszeltem...
második munkahelyem: határozott idejű volt, nem kellett felmondani, de mindenki mondta, hogy sajnálják, hogy nem hosszabbítottam, visszavárnak, ha mégis úgy döntenék
harmadik munkahely: 2 év után visszamentem a második munkahelyre :D Mindenki örült, de elég sokat változott a csapatfelállás, sok lett az új, néhány régi is elment. De a többség szerencsére megmaradt, velük nagyon jól éreztem magam, de végül új területet találtam, így fájó szívvel felmondtam. Mivel családias volt a hely, nem volt probléma, még búcsútortát is kaptam.
negyedik munkahely: mikor felmondtam, a főnöknek kikököttem, hogy senkitől nem akarom visszahallani, hogy felmondtam. Ez csak rá és rám és a többi vezetőre tartozik, akik a papírmunkát végzik.
Utolsó hetemen annak a két embernek akivel jóban voltam, elmondtam, ők még búcsúajándékot is adtak nekem, a többiek azt se mondták nekem, hogy "szevasz!". Nem is érdekeltek.
hatodik munkahely: ismét nagy dirr-durr, főnököt kiosztottam, fenyegettem adócsalással, ÁNTSZ-szel stb stb. Déja vu.
hetedik munkahely: ismét normális, jófej légkör, de mikor főnöknek beadtam a felmondást, kikötöttem, hogy senkinek egy szót se erről.
A főnök bírta 1 hétig.. 2 hétig.. aztán a 3. héten csak eljárt a szája és midenki faggatni kezdett. Így még fájóbb volt elmenni onnan.
De kaptam szép búcsúajcsit, tényleg mindenki nagyon kedves volt. Erre a helyre a mai napig szívesen visszaemlékezem.
nyolcadik, aktuális munkahely:
elegem van az emberekből. Rosszindulat, birka nép. Néhány felettes nagyon jófej, de néhány fenyít rendesen. Bár ezért kapja a fizetést. Nem tudom meddig maradok itt. Még kiderül.
# 5- ös nagyon jól pontokba szedted a lényeget!
Mikor megindult nálunk is a fluktuáció és az első kolléga a felmondásával megtörte a jeget, megírtam neki a közös csoportba, hogy milyen jó neki.
Na ez már ‘wake up’ volt a kollégáknak, hogy előbb - utóbb én is el fogok menni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!