Aki egy munkahelyen dolgozik és nincs más jövedelme nem érzi, hogy kellene még egy láb amire támaszkodni lehetne?

Nincs még gyerekem, szóval nem voltam még ilyen helyzetben.

De természetesen mindenkit lehúz, ha dolgozol, de lépsz egyről a kettőre vagy hogy csak álom marad a saját lakás mondjuk. Ha elmúlik az otthonról lévő oktatás, hátha kevesebbett kell velük tanulni, több időtök lesz. Ilyenkor szerintem márcsak valami mini tanulást érdemes elvégezni, ami a munkáddal kapcsolatos és magasabb fizuhoz vezethet, mondjuk még egy nyelvvizsga.

nem lépsz*

kevesebbet*

szomorú tény, hogy ezen kell agyalni, de sajnos ezen kell.

általános magyarországi probléma.

valamikor régen volt egy főnököm, nagyon rendes pali volt, jól is fizetett.

aztán mindig jöttek új emberek és kérdezték tőle, hogy lehet e túlórázni.

ő meg mondta nekik, hogy-figyeljetek! itt vagytok 8 órát, ha ebből nem sikerül kényelmesen megélni, akkor a fene megette az egészet. munkaidőben dolgozni kell, szabadidőben meg pihenni, edzeni vagy a családdal lenni. ti is tegyetek így, mert nincsen túlóra.

és igazából tényleg ez lenne a normális, csak nehezen kivitelezhető ilyen alacsony fizetések mellett.

Kérdező, én arra jutottam, hogy nem az időmet adom el pénzért. Illetve néha azt is, ugyanakkor van arra lehetőségem, hogy sokféle más forrást foganatosítsak.

Például vállalok személyes tanácsadást, ugyanakkor van egy passzív bevételt termelő könyvem, oktatóanyagaim, és ezeket kombinálom előadásokkal, csoportos képzésekkel. Ezekben is eladom az időmet persze, de a csoportosnál például ugyanannyi idei munkámért többen fizetnek - vagyis megsokszorozhatom azt a pénzt, amennyit kapok érte.

Mindez vállalkozóként lehetséges, alkalmazottként sajnos szinte lehetetlen.

Az időnél pedig nincs értékesebb, hiszen nem sokszorozható, nem bővíthető. Egyre csak fogy.