Bennem van a hiba, ha eddig sehol nem jöttem ki rendesen a főnökeimmel, kollégáimmal?

Az őszinteséget nem szeretik. Nem tudsz jól nyalni. Ennyi a hibád. Sok gyáva féreg van, aki neked ad igazat, de soha nem mernének kiállni melletted a főnökeikkel szemben. Jobban jársz, ha valami önálló vállalkozásba kezdesz vagy keresel egy olyan munkahelyet, ahol tényleg fel tudsz nézni a vezetésre.

Többnyire abból is fakad ez, amiben benne vagy, hogy túlnőtted a vezetőidet és nem tudsz rájuk felnézni.

Én is csak addig tudtam békében dolgozni, amíg olyan vezetőm volt, akire fel tudtam nézni. Nem volt ez rövid időszak (9 év), tehát azt gondolom, alapvetően ki tudok jönni a feletteseimmel (ha észben is felettem állnak) és a munkatársaimmal is. Azóta viszont sötétebbnél sötétebb pszihopaták kerültek fölém és velük tényleg meggyűlik a bajom, igaz, nekik is velem, mert kiállok magamért és másokért is minden igazságtalanságban. A legszebb, amikor kiálltam valakiért, akit folyamatosan mobbingoltak, úgy reszketett mint a nyárfalevél, aztán amikor kiálltam mellette, elkezdett kihátrálni a dologból, mintha én találtam volna ki az ő problémáját. Csak néztem, micsoda gyáva féreg lett belőle. Azt állította, hogy én használni akartam őt az én céljaimra, miközben a saját állásomat is veszélyeztettem azzal, hogy a főnökeimmel szemben kiálltam érte.

Én már lassan hányok az emberektől.

Tervezek munkahelyet váltani, elkezdtem egy olyan szakmát tanulni, ahol nagy valószínűséggel olyan emberek fognak körülvenni, akikre fel tudok nézni. Abban az esetben nem lesz gond, mert nem vagyok antiszociális teljesen, csak épp nyalni vagyok képtelen olyanoknak, akikre nem tudok felnézni.

1-es jókat ír. Egyébként abban van valami, hogy nagyon nem mindegy, mennyire asszertíven oldod meg a konfliktusokat. Óriási hiba nyilvánosan megszégyeníteni főnököt vagy bárkit, mert azt kénytelen lesz megtorolni, ha meg akarja őrizni a tekintélyét. De nagyon nehéz asszertíven állni olyan emberekhez, akiket nem tudsz egyenrangú félként, vagy felettes esetén felettes félként kezelni. (3-as vagyok)

Én is szégyenítettem már meg nyilvánosan vezetőmet, de egyrészt megdolgozott érte, másrészt ő kezdte a nyilvános megszégyenítést.

Az egyik, hogy az se mindegy milyen munkakörben dolgozol illetve, hogy mit nyújtasz amúgy.

Mindenesetre lehet, hogy csak rosszul kommunikálsz. Ebben az esetben javaslom, hogy nézz utána az asszertív kommunikációs módszerének.

Mondhatni ugyanebben a szituban vagyok.

1 év alatt a 4. melóhelyemre megyek.

Ahogy én észrevettem, nálam az a hiba, hogy az elvégzett munka hatékonyabbá tételére törekszem, mindig fejlesztve, hogy gördülékenyebb legyen.

Rákattan az agyam és tolom mint a gép.

De bebizonyosodott, hogy nem ez kell, mert sokkal többet ér, ha minden órában 10 percet együtt cigizel a vezetővel.

Tehát szociálisan kell jobban képben lenni, nem pedig szakmailag, különben bukta van, akármennyire is vagyok profi és hatékony.

Sőt. Ez utóbbi dolog még hátrány is, mert így kialakulnak a riválisok, mivel idővel feltűnik, hogy hozzám jönnek a dolgozók a kérdéseikkel mivel én vagyok a legjobban képben.

És akkor ahogy írod, jön a létszámleépítős téma, hogy hát sajnos válság van.

6-os, igen, azt egyetlen főnök sem szereti, ha a beosztottja fölé nő. Riválisnak látja, elkezdi félteni a pozícióját és meg fog tőle szabadulni. Ez a közszférában abszolút így van. Nem tudom, a gazdasági szférában mi a helyzet, ott azért kézzelfogható haszna van a vezetés számára egy jó szakembernek, de el tudom képzelni, hogy ott is lehet ilyen. Voltam már részese néhány állásinterjúnak és láttam, mi alapján döntenek a munkáltatók, legalábbis a közszférában. Elsődleges szempont, hogy se végzettségben, se tapasztalatban ne álljon a döntési pozícióban levő munkáltató/főnök fölött. Volt olyan főnököm, aki meg is mondta, hogy azért nem veszi fel az illetőt, mert több végzettsége van mint neki. Ezért okos ember úgy jelentkezik egy állásra, hogy csak azokat a végzettségeit és tapasztalatait jelzi, amik feltétlen fontosak adott pozíció betöltésére. Nem szabad túlképzettnek lenni, azt nem szeretik a főnökök. Biztosan van olyan főnök is, aki annyira magasan áll mind tudásban, mind önbizalomban, hogy nagyon is értékelni fogja a minél magasabb képzettséget, de nem árt előre tájékozódni kicsit előre a leendő felettesről, mert riválist nem vesznek fel.

Az asszertivitás viszont minden téren fontos. Abból kell kiindulni, hogy én is OK, a másik is OK és így közelíteni egy kompromisszumos megoldáshoz. Ha azt gondolom, hogy én OK, ő meg hülye, abból csak konfliktus lesz. Ezt egy leendő vezetőnek is nagyon meg kell tanulnia, mert a vezetőknek pláne nagyon fontos jól kommunikálni, emberekkel tudni kell bánni, nem elég a tudás. Én is sokáig azt hittem, egy vezető attól jó, ha tudásban messze fölötte áll a beosztottaknak. De ez kevés. Nagyon fontos, mert enélkül csak diktátor lesz belőle, de akkor is kevés. Az asszertivitás kell ahhoz, hogy motiválni tudd a különböző habitusú beosztottakat és kezelni tudd a köztük kialakult konfliktusokat is. És ami még fontosabb, egy vezetőnek nagyon nagy kapcsolati tőkével kell rendelkeznie. Hát itt jönnek be a cigiszünetek.

Egyébként az asszertivitás a magánéletben is jól jön.

Én mindig belebukok, de amikor kontrolláltam magam, tényleg elértem sikereket, amikor sikerült egy békés és kompromisszumos megoldást kivívnom olyan konfliktusban, amiben első indulatból hatalmas veszekedést generáltam volna, mert sajnos az igazságérzetem nagyon erős és nem mindig tudok higgadt maradni. Vannak erre tréningek, lehet, hogy érdemes lenne egy ilyen asszertivitás tréninget elvégezned. Én megdöbbentem, amikor érintőlegesen vettük ezt a területet egy továbbképzésen, hogy mennyire el vagyok maradva benne és milyen hasznos. Az egész továbbképzésből azt hiszem, ez volt a leghasznosabb.

Bocsánat érte, de hadd képviseljem a másik oldalt. Valóban lehet,hogy csak rossz helyeket fogtál eddig ki, de se te kérdező, se a válaszolók ne dőljenek be ennek az egyoldalú megítélésnek.

Simán lehet, hogy a kérdezővel van az a baj és nem az, amit leírt, csak épp ő maga sem látja, hogy mennyire elviselhetetlen. Volt ilyen kollégám, aki a stílusával teljesen kikészített mindenkit és többen felmondtak miatta.

Szóval kérdező, ha lehet, próbáld meg megkérdezni a valódi okát az elbocsájtásodnak és akkor el tudsz kezdeni javítani az esetleges hibáidon :)