Akinek a magánéletében nincs sikere, általában munkahelyekre sem veszik fel, elutasítják mindenhol?

Nincs összefüggés. Ha megfelelő társaságba kerülsz, és tudsz csapatban dolgozni és/vagy szituációkat kezelni és a hozzáállásod is megfelelő.

Egy munkahely elvileg az a hely, ahová az ember dolgozni jár, és ahol az a lényeg, hogy az általad elvégzendő feladatot maradéktalanul meg tudd csinálni.

Az én tapasztalataim inkább vegyesek ezen a téren.

Sok múlik azon milyen a főnök, és milyenek a kollégák. Sokszor pont előny, ha nincs magánéleted, mert gyakorlatilag akkor rángathatnak be, amikor tudnak, és ha nem fix a beosztásod, akkor úgy írhatják ahogy akarják. Volt olyan munkahelyem, ahol kifejezetten szerették, hogy tudnak rám számítani, s bármikor bementem, amikor valaki kiesett, vagy ki kellett írni szabadságra. Nyilván egyedülállóként, kisvárosban kevés programlehetőséggel sokszor inkább bementem dolgozni, mint hogy üljek a négy fal között. Szerencsére olyan főnökeim voltak, akik bizonyos határokat nem léptek át, tehát nem voltak azokból cirkuszok, vagy megkülönböztetések, ha valakinek volt magánélete, tehát olykor befolyásolta a munkavégzését, vagy beosztható munkaidejét, hogy kapcsolatban él, gyereke van, vagy rokonai, esetleg magánéletét előrébb helyezte, mint a munkahelyét. Mondjuk én ritkán tapasztaltam szélsőségeket dolgozó részéről is.

Mivel volt pár munkahelyem, és törekedtem, hogy beilleszkedjek, így sokat beszélgettem kollégákkal, vezetőkkel, s nekik azért voltak sokféle tapasztalataik.

Meséltek olyat, hogy adott helyre azért nem vették fel, mert volt gyereke, és a vezetők azért utasították el, mert attól tartottak sokszor marad otthon a gyerekre hivatkozva. Vagy nem tetszésüket fejezték ki, hogy a magánéletét előrébb helyezte, tehát ha megbetegedett valamelyik rokona azért az első helyen volt. Vagy le mert betegedni, és otthon mert maradni. De persze másik oldalról is hallottam dolgokat, amikor dolgozó esett át a ló túloldalára, és például a magánéleti problémáit használta ürügyként az el nem végzett munkára, vagy a folyamatos otthonmaradásra. Vagy épp a gyerekét használta indoknak, hogy megtarthassa a pozícióját, miközben látványosan nem csinált semmit.

Az ember ritkán válogathatja meg kivel fog együtt dolgozni. Így nem mindegy milyen közegbe kerülsz, hiszen sokféle ember van. Én idővel megtanultam ezeket kezelni, továbbá milyen típusú embereknél mire lehet számítani. Hiába nem releváns a párkapcsolati státuszod, ha olyan emberrel kerülsz kapcsolatba, akinél ez viszont mérvadó, vagy csak simán szeret turkálni a magánéletedbe. Nekem ebben volt részem, s habár soha nem történt egy adott határ átlépése, de zavaró volt. De hatásos volt, hogy olykor ignoráltam az adott embert, vagy szimplán hazudtam. A konfliktusokat kerültem, mert a folyamatos feszült viszony nem épp van az emberre jó hatással, mert sokak nem képesek gondolkodni, és megfelelően kommunikálni.

Pletykás, rosszindulatú, kétszínű, kárörvendő emberrel pedig mindenhol van. Legyen az lakóközösség, szomszéd, ismerős, vagy munkatárs.

34/F

"Tehát akinek nincs soha barátnője, a nők lenézik, levegőnek nézik, munkahelyeken sem fog sikert aratni?"

Munkahelyre dolgozni megy az ember.Ha bebizonyítja,hogy akar dolgozni,és legjobb tudása szerint meg is teszi azt,akkor jó eséllyel felveszik.Persze,ha valaki lúzernek érzi magát a magánélete miatt és ezt a negativitást beviszi a munkahelyére,az rányomhatja a bélyeget a munkájára.

Szerintem ezzel arra gondoltak, hogy ne legyenek akkora gubancok, hogy ne tudj a munkára figyelni teljes gőzzel. Nagyon sokan munka közben nem tudják elengedni a magánéleti problémákat és ebből jönnek a bonyodalmak.

Ha nincs párod, akkor ilyen probléma nem nagyon lesz. Ne aggódj!