Akik éjszakásból kerültek nappalos munkarendbe, mikor szoktátok meg?

Én 12 órás folyamatos műszakban űztem az ipart: 2 nap nappal, 2 nap éjszaka, 4 nap pihenő. Utána kerültem át nappalos, rugalmas munkarendbe.

Az első meglepetés az volt, hogy mennyi szabadidőm lett. Nem volt már ott a 4 pihenőnap (ami csak papíron volt 4, mert az első éppen egy 12 órás éjszaka után kezdődött, tehát mosott sz*r voltam egész nap), viszont ha reggel 6-ra mentem, délután 2-kor már leléphettem és nem csak annyi volt a napom, hogy hazaérek melóból, megmosakodom, vacsorázom és beájulok az ágyba.

A másik probléma nekem is az alvással volt: néha véletlenszerűen fennmaradtam éjszaka, nappal nem bírtam ébren lenni - ez kb. másfél-két hónap után jelentkezett. Nekem az segített, hogy a hét közben megszokott reggel 6-os ébresztőt hétvégére is bekapcsolva hagytam pár hétig, így az ébredési időpontom fix maradt hosszú időn keresztül. Ez adott nekem egy olyan ritmust, ami után megszűntek az ilyen jellegű problémák.

Illetve még egy dolog segített: rendbetettem a kávézási szokásaimat. Korábban, folyamatos műszakban semmi rendszer nem volt abban, hogy mikor és mennyi kávét iszom, csak az számított, hogy valamitől ébren maradjak akkor, mikor épp kell. Ittam reggel fél 5-kor, délben, délután 4-kor, este 9-kor, hajnal 2-kor - mindig akkor, mikor már nagyon ragadt le a szemem, de még ébren kellett lennem. Nappalosban rászoktam arra, hogy kávé csak reggel, ébredéskor és esetleg délben, ebéd után van (jó fél év után el is maradt mindkettő), később már nincs, mert akkor nem lesz alvás. Viszont munka után mindig kerítettem időt napi fél óra kardioedzésre (ha nem kell napi 12 órában húzni az igát, marad rá időd és energiád) és ez sokat segített abban, hogy jól aludjak éjszaka. Viszont az tény, hogy a váltott műszakos hányadékból nem lehet egyik napról a másikra átszokni az embernek való nappalos munkarendbe.