Miért van az hogy szerepkörök alapján idealizálunk embereket?

Amikor bekerultem diákmunkara egy nálam pár évvel idősebb lány tanított be. Ő volt a főnökok kedvence, mindig őt istenitettek. Egyszer a főnökömnek volt is valami mondta h hat xy ezt milyen jól csinálta, aztán így rám nézett hogy de persze nem lehet embereket összehasonlitani, nőket meg pláne nem (ez azért szrul esett). Nagyon határozott, magabiztos és szép lány volt. Bevallom az éljen féltékeny voltam rá hogy ennyire elismert a helyen. Aztán észrevettem hogy a többi diákkal nincs is annyira jóban. Egyszer amikor a fiúk arról beszéltek ki nez ki nagyon jól a lányok közül és mondtak engem is, arra a lányra meg azt mondták h haaat olyan egynek elmegy, átlagos. Aztán az új diákok meg nekem beszéltek ki, hogy mennyire egyszeru az a lány. Ami a legdurvabb, hogy viszonylag jóban lettem vele és rajittem hogy egyeltalán nem magabiztos, ezt meg sajatmaga is bevallotta. Nem nagyon fura, hogy csak azért mert egy diákmunkan (ez is nevetséges) felettem állt idealizáltam az egész lényét? 21L