Legcikibb állásinterjús élményed?

Nekem van sok. A legemlékezetesebb az egy magánsulis interjú volt, ahová angoltanárt kerestek. A munkaügyisek küldtek ide, egyébként sose jelentkeztem volna. Na mindegy, behívtak az irodába, jelen volt az igazgató, két helyettes és a tulajdonos. Mivel eleve nem akartam itt tanítani, meg rettenet inszimpik voltak, úgy döntöttem, hogy unszimpatikus flegma fsz leszek az interjún. Ilyeneket képzeljetek el, hogy:

-Miért akar nálunk tanítani?

-Mert a munkaügyis csaj küldött ide, meg eleve angoltanárt keresnek, nem? Én az vagyok.

-550 eurós fizetésre lehet számítani.

-Azt hiszik, hogy 550-ért fogok én a kölykökkel idegeskedni? Toljanak hozzá még egy százast.

-Ebben az intézményben a diákok a szekrényekben tartják a mobilokat.

-(vihogás)Ezt maguk se hiszik el, ugye? neeeeee...

-Jár hétvégente szórakozóhelyekre?

-Semmi köze hozzá.

(Döbbent fejek)

-Ebben az intézményben dress code van, nincs rövidnadrág, farmer stb.

-Fizetik a ruháztatást?

-Nem fizetjük.

-Háát akkor itt nem lesz dress code.

Úgy jöttem ki, hogy, na ez is el van intézve, és a hülyék ezek után 2 nappal felhívtak, hogy szeretnének alkalmazni. Nem tudom, hogy a rajtam kívüli 2 jelentkezõ mit csinált, vagy mit nem, de engem vettek fel.

Megmondták hogy dress code van, fekete hosszú nadrág, hosszú ujjú fehér ing. Fizetik? Nem.

Akkor abba megyek amiben akarok, saját pénzből nem veszek.

Volt egy hr-es aki arról faggatott van-e gyerekem. Miért nincs. Addig nyomatta amíg megkérdeztem nem akarja tartani a gyertyát fölöttünk? Ha már ennyire érdekli a nemi életem

Elmondták milyen komoly cég, szigorúak az elvárások. Tesztelték az angol és német nyelvtudást. Szigirú dress code. Stb stb

-Kérdések?

-Mennyi a fizu? Erre még nem tértünk ki.

-Háát ezt következő körben mondjuk el...

-Na de mégis.

-240 óra egy hónapban, és nettó 120-140e max.

-Viszlát

Jelentkeztem egy állásra, kb 2 hónap múlva hívtak be. A hirdetés se volt már fent.

-Mondja el mit kell nálunk csinálnia.

- felsoroltam pár dolgot -

- És még?

- mondtam még párat ami eszembe jutott -

- Ezen kívül?

- Nem magának kellene esetleg elmondani?

- Nem tudja még miket kell?

- 2-3 hónapja jelentkeztem, nincs fent a hirdetés se azóta. Nem ezzel az állással álmodok minden nap, bármilyen hihetetlen.

- meghökkent, visszább vett az arcából és normálisan folytatódott az interjú-

Egészségügy dolgozó voltam akkor, egy szemészeti klinikára jelentkeztem. Szemüveges voltam. Nem vehetnek fel a szemüvegem miatt, mondták nekem, mondom ok... Tök jó, hogy az oneletrajzomon szemüvegben voltam :") majd megkérdezte, hogy akarok e gyereket, mintha bármi köze lenne hozzá.

Tiszta dinnye társaság

Egyet lehagytam, egyszer volt hogy kérdezték akarok-e gyereket. Miért nem, hol lakok most..saját ház? Csokra vettem? Miért nem csokozok? Hol laktam korábban, miért nem volt ott jó. Addig kérdezte, amíg kimondtam hogy azért mert nem bírom a falut.

Miért? Mert nem bírtam úgy kinenni a saját udvaromra se hogy ne lesnének. Úgy lestek mint a birkák.

Mindig azzal foglalkoztak mi mit csinálunk. Nem bírtam ezt a tirpák stílust.

-aham. Én is falusi vagyok...

:D

Vidéki "mindentmegódunkokéba" cég (ezt előre nem tudtam), gépalkatrész-gyártástól tűzifa-kereskedelmen át buszos személyszállításig mindennel foglalkoztak. Beadtam a jelentkezést esztergályos állásra, be is hívtak interjúra, aztán mikor odaértem, teljes volt a káosz. Portás nem volt, a dolgozók nem tudták, hol az iroda, ahová mennem kellene, majd mikor megtaláltam, az ott szolgálatot teljesítő Adminisztrátor Mancikának, aki behívott interjúra, az is újdonság volt, hogy egyáltalán esztergályost keresnek. Mondjuk itt el sem jutottam az interjúig.

Másik hasonló cég, az interjú első pár kérdése normális rendben zajlott: mit tanultam, mihez értek, mennyi gyakorlatom van - majd még a bérajánlat előtt megkérdezték, hogy mennyi túlórát vagyok hajlandó vállalni. Mondtam, hogy nem áll szándékomban, erre villámgyorsan el is köszöntünk egymástól, mert "itt az a szokás, hogy hattul ketőjig tart a müszak, de amúgy négykó' szokás hazamönni, de mink aztat kifizessük". Így, túlórával jött volna ki a havi bruttó 210 ezer forint, ami 2017-ben nem volt egetrengető összeg.

De hogy ne csak a munkaadókat ekézzem: interjúztattam egy ifjú titánt, legalább három éve végzett műszaki menedzserként, ő mindenhez ért, ő a minőségbiztosításban profi, ő bármit megold és különben is. Műszaki támogató akart lenni, aki a vevőnek segít a vásárolt termék telepítésében, hibakeresésben, alternatív megoldások kialakításában. Ő ehhez is ért, őneki van technikus papírja, meg ő még AutoCAD-ben is profi. Megkapta egy lemezalkatrész műszaki rajzát és egy az alapján, de rosszul elkészített alkatrészt, a feladat az lett volna, hogy mérőeszközökkel állapítsa meg, hol van az amúgy szemmel is jól látható hiba és próbálja meg kitalálni, hogy lehetne javítani. A rajzot jó két percig forgatta, mire sikerült megtalálnia a tetejét (rosszul), aztán a bekapcsolt digitális tolómérőt valahol 40 mm-nél lenullázta, mert nem tudta, melyik gomb mit csinál, ezzel a rossz nullponttal méricskélt egy darabig és megállapította, hogy ez az alkatrész tökéletes. Mindezért kért volna havi bruttó 370.000 Ft-ot, úgyhogy inkább megköszöntem a közreműködését és úgy voltam vele, hogy van már elég saját nevelésű hülyéje a cégnek, nem szorulunk importra.

Elköltöztem és egy másik sport csapatot kellet keresnem mert az elöző így baromi messze lett volna. Az edzés úgy kezdődött hogy 1 órás futás volt és éreztem kb a felénél, hogy sz*rnom kéne de nem lehetett kiállni. Amúgy a csapat nagyon szimpatikus volt és tudtam, hogy ide fogok járni mostantól. 40 perc futás után úgy éreztem, hogy mostár eléggé kéne fo*nom egy elefátnyit, de gondoltam kibírom simáni. Aztán rá két perc múlva azt gondoltam, hogy na jólvan engem nem érdekel futok a WC re, csak még egy kör megteszek. A kör felénél éreztem, hogy nem életem legjobb döntése volt... Éreztem, hogy ha egyszer ez kijön, akkor én ezt elnevezem. Villámgyors csoszogással mentem a kb 1 km-re lévő mosdóba, de az utolsó 100 méterben már ordítva futottam és löktem férre az embereket, hogy BESZ*ROK G*CIII! Végre az utolsó méterben éreztem, hogy ez meglesz, amikor rájöttem hogy a melegítő nadrágomon egy öklomcsi csomó van, hogy le ne csússzon. Há emberek nincs mit szépítem úgy össze f*stam magam mint a k*rva élet. Aztán sikerült a csomótól magszabadúlnom és végre tudtam sza*rni mindenhová. A WC be, rá, mellé még alá is és egy pillantra meggkönnyebűltem, de végig ezen gondolkoztam, hogy most mi lesz. Mint kiderült a csapattársaim a nagy f*sásom közben végeztek és jöttek az öltözőbe, csak hogy én meg kb az ötöző mettet kb 10 méterre teremtek. Aztán hallom hogy jönnek be a mosdóba. Mondogatják egymásnak, hogy haljátok mi ez a sz*rszag?! És meg szégyenemben és sz*romban gyorsan megamra akartam zárni az ajtót, de amilyen a szarencsém pont azon az ajtón az le volt törve. Gyorsan ráfogtam az ajtóra felülről, hogy nehogy valaki rámnyisson. Nyilván ez megtörtént. Amikor éreztem, hogy nyílik az ajtó olyan erővel rántottam vissza, hogy azt hittem, hogy kitörik az ajtó és ordítottam tisza erőből nyakig sz*rosan hogy FOGLAT B*ZDMEG! Aztán végül csak elmentek. Vártam pár percet, míg mindenki kimegy a következő eddzésre és gyorsan le tudjak zuhanyozni. Egyszrűen egy felfrissülés volt. Éreztem hogy tisztulok és éreztem, hogy ezt mégis meg fogom úgyszi. Szerencsére nyár volt szóval a kimosott ruhámmal vissza tudtam mennei eddzeni. Amire vissza értem mindenki kérdezi hogy merre jártam, mondtam, hogy ki kellet mennem a mostóba. Aztán kezdődik az edzés. Első feladat fekvő, felőlés második meg talicskázás! XDD Szóval ja láttam a gyerek fején hogy a nagy ruha mosásom a szagot nem teljesen vitte el. Valahogy végig nyomtam az edzést és megyünk be az öltözőbe. Aztán egy kibeb*szott sikoltozás a WC felöl. Gondoltam odamegyek, mintha nemtudnám mitől van. Azt ordítozzák, hogy HALJÁTOK VALAKI MELLÉSZ*RT!!! Aztán nyilván mindenki levágta, hogy én voltam. Azóta is ott vagyok még a csapatnál és mindig amikor felhozzuk a sztorit, szakadunk a röhögéstől és mostmár inkább jókedvel gondolok vissza nem hogy mennyire ciki volt.

Tanács hogy ezt elkerüljétek. Ha menni kell, akkor menj!