Miért nem tudjuk alkalmazni, amit nekünk tanìtottak?

Sehogy. Emberek vagyunk nem robotok.

Ha meghal egy ismerősöm nem leszek tiszta happy-happy a munkahelyen. Pont lefogom sz.rni hogy masnak akkor mi a baja, vagy mit akar, vagy eppen ott hisztizik amiért ez a polo csak kekben van, nem pirosban.

Bar persze ilyenkor a jofej fonok azt mondja hogy figyelj.. Menj haza es pihenj egyet. Mert ugyebár ez is a munkakorehez tartozna, hiszen O felel a beosztottakert, azoknak minden bajaert, de a mostani fonokok inkabb robotnak nezik főként az eladokat.

Szóval szomoru helyzet. Sok mindent tanitanak, de ugy őszintén, ha veled valami tortenne, vagy a gyerekeddel, vagy barmi.. Te ott mosolyognal az emberekre?

Amugy meglep hogy 33 evesen ilyet megkell kérdezed. Egyebkent erre szokta a tanarom azt mondani hogy "az elet kozbe szol".

Senki nem mondta hogy errol szol.

De amugy ilyet altalaban azok(nak) mondanak akik fizikai munkat vegeznek es kvazi fizikailag "kitomboljak" magukat, mondjuk egy asztalos kalapacsol, vagy egy csoszerelo szetveri a csoveket.. Szoval erted olyan aktivitas ami lenyugtat.

En meg nem lattam olyat hogy egy ugyved/orvos/takarito/elado elkezd uvoltozni az elotte allo emberrel.