Hogyan lehetne megállítani egy több éve tartó gyomorforgató munkahelyi verbális abúzust?

Atyaég. Ilyen volt egy korábbi munkahelyem. Nők csinálták zömében, akkor meg is állapítottam, hogy nem jó, ha sok nő dolgozik együtt (én is az vagyok pedig), mert mindennel is foglalkoznak. Az akkori főnököm szerencsére belátta egy idő után, és kihúzta a méregfogat, egy konkrét személynek felmondott, aki már többet foglalkozott másokkal, mint a munkával.

Ha nincs mit tenni, másik munkahelyet kell keresni, mert nagyon nem egészséges mérgező légkörben dolgozni.

Az új munkahely keresése lehet az egyik megoldás, de ne ringasd magad abban, hogy amennyiben találsz munkát, ott más lesz a felállás, - erre hozzávetőlegesen kevesebb, mint EGY százalék az esélyed, mert mindenhol marják egymást az emberek.

A másik vonal sem egyszerű, - amikor nemes egyszerűséggel kivonulsz ebből az egészből, - mert gyakorlatilag az idő töredéke alatt ki fognak közösíteni és gyakorlatilag mindenki utálni fogsz, mivel nem leszel egyik hordának sem az oszlopos tagja. Ekkor egyszerűen nem reagálsz semmi másra, csak arra, ami a munkával közvetlenül összefüggésbe hozható. Bármivel jön bárki, azonnal a munkára tereled válasz nélkül a témát. Ez nagyon durva önkontrollt kíván és a hatását is leírtam, - nyitott kérdés az marad, hogy tudsz-e, ill. meddig fogsz tudni megfelelni ennek a kritérium rendszernek. Azt is a mérleg serpenyőjére kell azonban tenned, hogy a tetteid, a következmények, megfelelő arányban állnak-e egymással!

A harmadik lehetőség, hogy marad minden a régiben.