Csak én érzem úgy, hogy anyagilag soha nem vagyok biztonságban? Csak nálam állandó ez a létbizonytalanság érzés?

Hat év alatt 4 munkahelyem volt. 2,5 év volt a max, amit egy helyen eltöltöttem. Soha, egyik helyen sem tudtam azt érezni, hogy én akár egész nyugdíjas koromig az adott helyen dolgozhatnék, pedig ez lenne szerintem a normális: az ember elvégzi a napi teendőjét, nem túlórázik és nincs kihajtva, hanem nyugodtan hazamegy a családhoz és a nap hátralevő részében magának él.

Ezzel szemben, mindegy, hogy multi vagy egy nyomorult kisvállalkozás, alap elvárás, hogy tedd ki a lelkedet a cégért, szinte önként vállald be a túlórát, te legyél az, aki a főnököd helyett is a cég sikeréért aggódik, szívét-lelkét beleteszi, háttérbe tolva a családot, magánéletet, privátszférát, mindent. Ekkor lehetsz "valaki", ekkor lehetsz megbecsült ember. Ha azt látják, hogy kicsit is autonóm vagy, esetleg túl sokszor mondasz nemet a túlórákra, az első adandó pillanatban lecserélnek. Ennek lehetősége pedig mindig ott lebeg az ember feje felett, akkor is, ha feljebb mászott már a ranglétrán. Nem volt még soha olyan kollégám, aki már 10+ éve lett volna az adott helyen, de még az 5-el sokat mondok. Úgy tapasztalom, hogy ma az emberek átlag 2-3 évente munkahelyet váltanak, ami számomra ijesztő.

Én szeretnék most lakáshitelt felvenni, amihez fix fizetés, stabil környezet kellene, de nem látok egyszerűen a szakmámon kívül sem olyan lehetőséget, munkaadót, akire 100%-ig rá tudnám bízni magam. Ha a munkahelyi környezet még jó is, akkor is ott vannak a felsőbb szervezeti változtatások (pl. multik), amikor is gond nélkül küldenek el embereket olyanok, akiknek az adott ember konkrétan csak egy név egy papíron.

Hogy lehet így biztonságos, tehát kiszámítható jövőt építeni? Mire lehet alapozni? Egyedül vagyok ezzel?