Ti nem féltek a létbizonytalanságtól?

Élethelyzettől függ hogy fél-e valaki vagy sem.

Például (ahogy te is írtad) akinek nincs saját lakása és örökölt vagyona, meg a munkahelytől függ a megélhetése, az nagyobb valószínűséggel félhet a létbizonytalanságtól. Növelheti ezt az érzést az is ha például család van és a gyereket el kell tartani.

De aki például egy tanyán él és ismeri vagy csinálja is az önellátást, azt nem zavarja nagyon a munkahelye, ha van neki egyáltalán. Főleg ha még családja sincs. Vagy akinek jelentősebb megtakarítása van, vagy ha például lakást ad ki, vagy ha a szülőkkel egy háztartásban él.

Ismerőseim csodálkozni szoktak rajtam amiért nem félek a létbizonytalanságtól. Némelyik már évekig nyaggatott hogy rájöjjön az okára, én meg arra nem jöttem rá hogy mit akar tőlem. Mikor megtudtam, megmondtam neki hogy ugyan minek félnék. Falu széli ház gazdaságában nőttem fel, ha városon elfogyna a pénzem akkor visszamehetek bármikor és a tyúkok kapirgálnak pénz nélkül is, nekem csak a tojást kell összeszednem. Az ásott és fúrt kútban ingyen lenne a víz, a kertben meg a tüzelő is megterem. És legfeljebb mosolyognák hogy "ősemberként" is lazább az élet mint mérnökként.

Vagy ha nincs kedvem parasztnak állni akkor fogom a fémkeresőm és a világ ismert aranymezőin aranyrögöt keresgélek. Közben hüllő- és madártojást eszem sülve vagy főve vagy nyersen, netán mézpotrohú hangyát nassolok. És mindez tényleg bioélelem lenne ingyen. Én inkább a városi létbiztonságtól rettegek hogy a kényelem magába szippant és leszokok a szabadon történő megélés képességéről.

Ja és az embernek mindig legyen legalább egy B terve városon főleg, ha elveszítené munkáját. Például nekem az hogy otthon elkezdeném újra gyártani a saját fejlesztésű elektronikai termékem (nem nevezem meg mit mert rám ismerhetnének). Abban az esetben ha még el sem akarnák költözni városi lakásomból például az említett falusi házba.

Én félni nem félek tőle, de néha elgondolkozom hogy szinte bármikor bárki elveszítheti az egész addigi életét.

Jelenleg jól megy, 350+ a havi fizetésem, kilátásban van fizetésemelés. De néha elgondolkozom hogy ha kitennének akkor lehet máshol sokkal kevesebbért kellene dolgoznom, újra elkezdeni építeni az életemet.

Viszont konkrét utcára kerüléstől nem félek. Szerintem ha van az embernek egy használható tudása, akkor azzal előbb-utóbb fog munkát találni.

Folyamatos letbizonytalansagban elek, dolgozo egyetemistakent most 300 forintom van 10-eig.

Így már nincs mitol felni, ennel szarabb ugyse lesz.