Ti nem féltek a létbizonytalanságtól?

Kb 19 éves korom óta élek külön a szüleimtől, eddig dolgoztam, most dolgozom és egyetemre járok.

Van megtakarításom, nem fázom vagy éhezem szerencsére, elég ideje vagyok a munkahelyemen ahhoz, hogy ne bocsáthassanak el felmondási idő nélkül (csak diákmunka, de akkoris), meg nem is áll szándékukban.

4 év alatt háromszor költöztünk (bár 2 éve már a jelenlegi lakásban élünk), ez az egyik oka, hogy nincs sok holmim, csak annyi, amennyit össze tudok pakolni pár bőröndbe, ha megint úgy alakulna (egy kevés ruha, pár könyv, egy laptop, ilyenek).

A férjem is diákmunkán van egyelőre, majd valamikor nyáron végez. Én csak 3 év múlva.

Nem szenvedek hiányt semmiben, szeretem a munkám, szeretem az egyetemet, de néha félek attól, hogy mivel nincs semmim (ház, örökölt vagyon, vagy bármi hasonló), ezért akár simán az utcára is kerülhetek, ha valami nem úgy alakul.

Csak én aggódok ilyesmin, vagy más is?