Aki mindenkinek a barátja, az senkinek se a barátja?

Van egy barátnőm. Korábban mindig ülő munkát végzett, de az első hullám enyhülésével áthelyezték másik munkakörbe. Minden nap úgy jön be, nekem fáj a fejem, nekem nincs kedvem, én nem tudok fizikai munkát végezni. Korábban kérte, hogy szeretne visszamenni a helyére, de nem kapott kielégìtő vàlaszt. Nah szóval, ő mindenkivel jó viszonyt akar ápolni, a főnököt is kocsival furikázza. Ezzel nincs gond. Azzal van a baj, hogy nem tud önmaga lenni. Mindig, mindenkinek megfelelni akar, akár más ember kárára. Màs embert mindenért meghurcolnak, meg jelzőket kap, hogy nem tud beilleszkedik, ő meg úgy akar értékes munkaerő lenni, hogy mindenkivel jópofizik, mègha nem is gondolja komolyan. Támogatom, hogy kedves másokkal, de a munka nem erről szól, hogy panaszkodunk, aztàn aratunk. Mit gondoltok erről?