Sok ember azt mondja akkor is dolgozna, ha milliárdos lenne, mert unatkozna. Akkor csak azért járnak dolgozni, hogy elteljen a napjuk?

Én fejlesztőmérnök vagyok, szeretem a munkámat, ez az egyik hobbim is egyben. Ha milliárdos lennék, akkor is csinálnám tovább, azon egyszerű oknál fogva, mert szeretem csinálni. Másfelől pedig nem szeretem a tétlenséget, a semmirekellő tengést-lengést. Ez is egy ok.

Ezt persze azok nyilván nem érthetik meg, akik utálják a munkájukat, és csak megélhetési kényszerből járnak be a munkahelyre.

Unatkoznak, legyen. Bár én is olyan ember vagyok, aki képtelen unatkozni és én is voltam már otthon több hónapot (idős embert pelenkáztam és etettem-itattam, mielőtt naplolónak gondoltok).

Csak azt nem értem, hogy a saját hobbijait (amit ráadásul az ember kedvére váltogat) unná, viszont azt, hogy be kell járni valahova, ahol mások utasításai és elvárásai szerint végzi lényegében ugyanazt a jellegű tevékenységet, azt nem. Nekem ez fura, de őszintén.

Végülis én is dolgoznék. Lenne konyhakertem, kutyáim, esetleg tyúkjaim, írnék, olvasnék, amatőr triatlonra készülnék, főznék, sütnék, esetleg rajz, festés, horgolás, fotózás. Ezekkel el is telnek a napok. És ezek is munkák, ha úgy vesszük.

"Másfelől pedig nem szeretem a tétlenséget, a semmirekellő tengést-lengést. Ez is egy ok.

Ezt persze azok nyilván nem érthetik meg, akik utálják a munkájukat, és csak megélhetési kényszerből járnak be a munkahelyre."

Én az eddigi összes munkahelyemet utáltam, sőt, munkahelyen dolgozni utálok (mint olyat).

Viszont egy regény megírása, komolyabb konyhakerttel, gyümölcsfákkal részleges önfenntartó élet vagy mondjuk az állatmentés nem semmirekellő tengés-lengés, ezt te is beláthatod.

Sok ember mond sok dolgot, aztán a fele sem igaz.

Ismerek olyat, akik tényleg milliárdosok és munkamániások. Nagyon kevesen vannak ilyenek. És ismerek olyanokat is, akik belecsöppentek ebbe vagy csak milliókba. Hát, nem, nem erőltetik a munkát.