Mi az indoka annak, hogy manapság több munkavállalótól lehet hallani, hogy ki van merülve?

"Ennek a változásnak mi lehet az oka?":

Ma hiába vesznek fel valakit egy meghirdetett pozícióra, 100 másik dologhoz is kell értenie, abba bekapcsolhatják. Valóságos UNIMOG-nak kell lennie az embernek...

Oka? Nem feltétlen találni megfelelően képzett embert az adott területre, sok a munka, nincs jó munkamorál, -beosztás, vezetőség, szervezetlenség, stb.

"Ki mit tesz, hogy erős maradjon?": Hazaviszem a munkát, és otthon is dolgozom.

Mondjuk tegyük hozzá, alapvetően mindenki panaszkodik, csak nem mindegy ki miért.

Múltkor egyik kollégánk azon volt felháborodva, hogy délután 4 órakor felhívta másik kollégánk, hogy dolgozik-e és el tud-e intézni egy dolgot. És fel volt háborodva, hogy senki nem tartja tiszteletben az ő munkaidejét.

Hozzátenném, 6 órás munkaideje van, és nem 8-ra érkezik be, nem 14-kor megy el, és még egy fél órás ebéd szünetet is tart. Mindemellett önkéntes "home office"-ban van mert hát a majdnem felnőtt gyereke nem lehet egyedül otthon...

A másik kolléga aki felhívta, meg éppen egy több milliárdos projekt lezárásán dolgozik, szó szerint reggeltől estig, hogy mindenki ki legyen fizetve, minden le legyen zárva. Mégsem ő panaszkodik, hogy este 11-kor még dolgozik hajnal 5-kor meg már dolgozik.

És még munkahelyen belül is, nem elég, hogy alapból kevesen vagyunk, vannak akiknek így sincsen annyi hasznuknak sem, mint egy ajtó támasztéknak.

Főleg amikor 3 fél oldalas e-mailt ír arról, hogy mennyire elfoglalt, és felháborodik azon, hogy nem mindent előkészítve adunk a kezébe. És ameddig megírta az e-mailt addig tized annyi idő alatt pont megtehette volna azt a 3 kattintást is, ami amúgy a feladata lenne, de nem, ő a másikat dolgoztatja, akinek fél órába telik összeszedni nulláról az információkat, csak mert az adott kolléga lusta a keresőbe beütni azt az 1 számlaszámot.

És olyan az egész, mint egy nagy csónak, amiben 10-en ülnek:

- 6 evez

- 3 ül és nézi

- 1 pedig még a kezét is lógatja a vízbe, hogy fékezzen...

- ja és amúgy 20 fős a csónak

8 óra munka (most elsőre számoljunk ennyivel), 0.5-1 óra ledolgozandó ebédszünet, két utazás, ami simán van 2-szer 45 perc vagy még több Budapesten. Jelenleg nekem kétszer 50-55 perc és nem vagyok külvárosi. (Nem akarok bunkó lenni, akinek Magyarország = Budapest, csak ezt ismerem, erről tudok beszélni.)

10 - 11 óra megy el csak a munka miatt. Sok. Marad 13-14, az átlagos ember alvásigénye 7-9 óra között van (és nem 6-8, akkor is, ha a többség bebeszéli magának, hogy elegendő, persze napi 3 vagy több kávéval).

Namost ha valaki csak dolgozik, nincsenek gyerekei, egyéb dolga, másodállása, akkor talán még elvan ezzel.

Én tanulok munka mellett. Eddigi munkatársaim között körülnézve az emberek többsége vagy tanul, vagy valamiféle másodállása van, vagy beteg embert ápol. És amúgy maga a másodállás, tanulás, házimunka, gyerekekkel való leckeírás se pihenés. Ezekkel simán kijön annyi munka, amennyit egyesek szerint a jobbágyok dolgoztak.

Ahol 2, 8,5-9 órát dolgozó ember nevel gyereket, ott rohanás, idegeskedés van. (eddigi munkatársak alapján tapasztalat.)

Persze mesélik, hogy napi 30 perc én-idejük jó, ha van, az is lefekvés után a takaró alatt, fülhallgatóval....

Jellemzően azokat láttam kiegyensúlyozottnak, akik egykeresősek, az anyuka otthon van. Vagy esetleg anyuka 6 órában, 14 éves vagy nagyobb gyerekeik vannak.

Amúgy annyira rohannak az emberek, hogy az fájdalmas. Ebben a munkamániás világban az marad fenn, aki bírja a rohanást.

"Ki mit tesz, hogy erős maradjon?"

A tudat, hogy pár év múlva keresek egy olyan munkahelyet, ahol 6 órában dolgozhatok, azt is úgy, hogy több nap home office-ban, mint irodában.

Régről én hallottam olyat, mint amiket itt is írtak már, hogy némileg lazább munkahelyek voltak.

Egyébként biztosan kimerültek voltak akkor is, csak "bezzeg régen", "ezek a mai fiatalok".

Amúgy jobb realistának lenni és panaszkodni (kienegedni a stresszt) és utána/közben alternatívát keresni (hogyan, hol lehetne 6 órában dolgozni, hol van home office, hogyan lehetne megoldani, hogy az anya pár évig otthon maradhasson),

Mint pozitívnak (lánykori nevén optimistának) lenni, hogy én erős vagyok, én nem kesergek, én bírom, aztán szépen megkeseredni a terhek alatt.

Ha többen lennénk hangosak, hogy élhetőbb viláhot akarunk, több esély is lenne rá.