Milyen lenne az ország és világ ha csak a dolgozó 20% réteg élne?

Én vajon múzeumi restaurátorként hasznos tagja vagyok a társdalomnak? Végtére is nem létszükséglet, amit csinálok, mégis elég sok embernek okozok örömet vele.

Ki és milyen alapon dönti el, hogy mi a hasznos?

Akik egyetemisták azon haszontalanok? Akik ledolgoztak egy életet és most nyugdíjasok, hasztalanok? Akik két munka között vannak, ne kapják meg a lehetőségüket?

27/N

Nem lenne jobb, mert az mutatja leginkább egy társadalom és politika felvilágosultsági szintjét, hogy hogyan bánik a fogyatékosokkal és munkaképtelenekkel. Szerinted a Taigetosz szokásokat miért hagytuk el évezredekkel ezelőtt? Ha olyan jót tenne a társadalomnak miért nembtartottuk meg ezeket a 'jó' szokásokat?

Utoljára a nácik csináltak ilyeneket, annak milyen jó vége lett, nem? :D

Én mint aktív eutanázia támogató(pláne hogy intenzíven dolgozom) mondom, hogy egy gyökér vagy. Egy kalap alá venni az élettel összeegyeztethetetlen embereket, az épp aktuálisan betegeskedőkkel....hát ennyi eszed is van.

Mert sajnos te nem csak az efféle helyzetekről beszélsz. Hanem kb hogy csak a jó kőműves ember a jó munkásember.

Hallottál már egészen véletlenül arról a fogalomról, hogy kiszolgáltatottság? Hogy is hallhattál? -Empatikus képességeid jól körvonalazzák, hogy még fekete-fehér fényképen sem láttál ilyesmit.

Kiszolgáltatott a gyerek, - akiből a te "értékrended" szerint hasznos ember válhatna, ha nem mészároltatnád le. Kiszolgáltatott a beteg ember is, aki adott esetben fel is épülhetne - szerencsés esetben - ÉS nem mészároltatnád le. Kiszolgáltatott az az ember is, akinek nincs már esélye arra, hogy teljes értékű életet éljen, de adott esetben nagy részt vállalt a tevékenységével abból, hogy te hasznos ember lehess, - tudom, olyat esélytelen feltételezni rólad, hogy hála, megértés, szakmai alázat és ilyen apróságok, mert annak sincs haszna. Kiszolgáltatott az is, aki volt olyan "szívós dög" és megélte szerencsétlenségére a nyugdíjat, - hiszen ezt TE szerencsétlenségként éled meg, hogy vadidegen emberek szeretnék emberhez méltóan leélni az életüket.

Ismertem számos embert, aki élte kicsi világát a maga kis öntörvényű rózsaszín bárányfelhői között, aztán történt valami, ami kiszolgáltatottá tette őket. Mivel olyan husáng vagy, hogy ezt saját intelligenciából felfogd, ezért írom le neked, hogy ezek az emberek képessé váltak arra a kiszolgáltatottá válásuknak köszönhetően, hogy emberi ésszel felfoghatatlanul rövid idő távlatában forduljanak a mentalitásukat tekintve 180 (!) fokot. Amikor segítő kezekre lett hirtelen szükségük, azonnal tudta valamennyi, hogy mennyi az annyi, de ehhez sajnos meg kellett élniük a kiszolgáltatottságot, mint élethelyzetet. Nos, te pont ilyen embertípus vagy, - aki csak abból tanul, ha tarkón veri (pl.) egy dupla agyér katasztrófa, vagy a villamos átszabja egy kicsit az ábrázatát, rápottyant egy darus 300 kilót, vagy esetleg fél hülyére verik egy sikátorban, - ami az esetedben könnyen bekövetkezhet, ha így viszonyulsz továbbra is az emberekhez. Ne félj, ha kiszolgáltatottá fogsz válni, másként fogod látni a világot és arra is választ fogsz kapni, hogy ki, kicsoda valójában a kiterjedt ismeretségi körből! Egyébként pedig a reménytelen jelző a legmegfelelőbb arra, amit most művelsz itt a neten, de majd az élet megtanít a valóságra, - őszintén remélem!