A munkatársammal van a gond vagy velem?

Lassan 4 hónapja elkezdtem dolgozni. Fiatal vagyok, egy falusi 19 éves fiú. Az a gondom, hogy a munkatársam, akit még kiskoromból ismerek folyamatosan egy stresszes állapotot hoz ki belőlem. Ismerem, mivel egy utcában lakunk, de sose tudtam vele semmilyen kapcsolatot létesíteni,mert egyszerűen irritál a személyisége. Most úgy kell elképzelni hogy kb egy 2x4m es helyen kell elviselnem 12 órán keresztül. Ilyen kirakat szerűségnek kell elképzelni ahol dolgozom, a plázákban általában a folyosók közepén szoktak lenni( nálunk stand-nak nevezik). Egyszerűen már első nap -tökre stresszeltem magam, mivel tudtam kivel lesz dolgom. Folyamat küldözgetett kajáért, kért valamit, ha azt hoztam s pl sok volt benne a ketchup akkor ott magyarázott nekem, hogy miért hoztam ilyet neki, volt hogy egyből bele dobta a kukába. Kuldott hogy váltsak pénzt( ő sosem ment) s ha nem tudtam sehol felvaltani, en voltam a hibás. Aztán kért egy dolgot, azt hoztam, majd mondta hogy ő nem is ezt kérte hanem más valamit és én vagyok a hülye és figyelmetlen. Volt hogy azzal szívatott hogy óránként elküldött valamiért. Aztán ha jött egy vásárló akkor abba kötött bele, hogy 1 másodpercet késve köszöntem. Vagy hogy halkan köszöntem.( a vásárló hallotta es visszaköszönt de Ő NEM HALLOTTA, ÚGY KÖSZÖNJEK HOGY HALLJA Ő IS. )Vagy hogy nem vettem eszre hogy 2 másodperce a hátam mögött megállt valaki és nézelődött. ( persze ha ezeket ő követte el, mondanom sem kell hogy semmi probléma nem volt.) Aztán belekötött abba hogy hogyan számolom a pénzt. Aztán hogy hogyan számolok vissza a vásárlónak. Aztán hogy hogyan tépem le a számlát. Aztán hogy miért állok annyit, miért nem ülök le. Aztán már az volt a gond, hogy ha ültem akkor állnom kellett. Első héten megkaptam azt, hogy " nem hoztam semmi szerencsét" mert kevés volt éppen akkor az eladás.

Ha pl jön egy vásárló/kliens és megáll az én felemen, sokszor odavágódik, olyan közel áll hogy érzem a lélegzetét. Ha pl valamit kifelejtek megemlíteni mondjuk a termékről amit árulunk, akkor már felhozza. Ha ő is kifelejti és nem mondja akkor semmi gond. Ha nem vesz éppen a vásárló valamit, akkor megint én vagyok a hibás. Nem az a gond pl hogy éppen nincs pénze. Most vannak azok a vásárlók, akik nem vesznek semmit, csak nézelődnek. Olyankor megkapom hogy miért nem kérdezem meg hogy mit szeretne,hogy segíthetek-e , pedig én azelőtt megkérdeztem s megmondta érthetően hogy köszöni szépen, csak nézelődik. De ő nem hisz nekem(mert mondjuk pont a wc-n volt és nem hallotta) és megkérdi ő is és ugyanazt a választ kapja. Ilyenkor semmi gond megint. Vagy mondjuk kicsit bizonytalan vagyok, van hogy lassabban beszélek vagy magyarázok, esetleg nagy tömeg esetében remeg a hangom. Én kicsit szentimentálisabb ember vagyok, nem értem hogy miért kell mindenkinek olyannak lennie mint neki.

Ha a közelemben van kapkodok, hibázok, izzadok, remegek. Ha elmegy 5 percre mondjuk valahova, megkönnyebbülök. Vagy volt hogy más kollégával voltam( speciális eset volt) és vele egész nap nagyon nyugodt voltam, jól megvoltunk, kedves volt velem. Bevallom, nekem nehéz volt ez abból a szempontból is, hogy sokáig kerültem a tömeget, talán szociális fóbiám is van, az a sok féle ember, a stílusuk. Kellett egy idő, ameddig már kezdtem megszokni.

Szerintetek velem van a gond, vagy ő egy( mar bocsánat a kifejezésért ) igazi f.sz velem? Már oda jutottam, hogy ha csak meglátom, hányinger ér utól..