Félek az új munkahelyi kihívásoktól vagy csak kezdeti stressz?
Figyelt kérdés
Holnap kezdek új munkahelyemen dolgozni. Tegnap körbevezettek, papírokat intéztünk és mindenkinek bemutattak minket, volt még egy új csaj velem. Mindenki szimpatikusnak és kedvesnek tűnt, bár gondolom azért mert újak vagyunk. Közeli a hely ezért is tartanám meg, de annyi féle dolgot mondtak amit alig tudtam megjegyezni. Néha az agyam valamiért pánikmódba kapcsol és sokszor meggondolja magát, hogy talán mégse lesz jó ez mert túl sok lenne neked, szociális fóbiád miatt úgyse tudsz beilleszkedni, korai kelés miatt undorod lenne tőle és ilyeneket. Ma is sokszor megforudlt a fejemben, hogy hagynom kéne és keresek más munkát ami talán jobban tetszene, de ezt a közelség miatt akarom de ma találtam másikat is ahova még nem késő mennem. Eddig mindenhova nehezen tudtam beilleszkedni iskolai bántalmazások miatt. Alapból csendes típus vagyok. Nagyon félek, hogy hogy fogom kibírni ezt a maradék éveket amik hátra vannak a nyugdíjig, ami nem tudom mennyi idős kortól kezdődik, mert munkában is pár hónapot tudtam legtöbbet dolgozni pánik miatt. De sajnos kell a pénz, azért valamennyire össze tudom szedni magam, de gyűlölöm magam emiatt, hogy sose tudok normális döntést hozni. Hogyan vegyem rá magam, hogy igenis menni kell dolgozni és nem lesz semmi baj? 23L2020. nov. 16. 18:16
1/3 anonim válasza:
A nyugdíjig (ha lesz egyáltalán) neked még majdnem 4 évtized van hátra sajnos.
Holnap menj be és adj esélyt a dolognak. Minden ember izgul, az első munkahelyemen az első nap után én is úgy éreztem, hogy marhára nem illek oda, de ez az ismeretlentől való félelem. Igenis bementem másnap meg utána is és kb egy hét múlva már azt vettem észre, hogy szeretem. Egyszerűen nem szabad túl gyorsan, pláne kipróbálás nélkül leírni egy helyet.
2/3 anonim válasza:
Én is sokszor így voltam, amikor új munkahelyet kerestem. Még interjúra csak csak elmentem, aztán nagy meglepedődésemre fel is vettek2 hónap alatt 4 helyre, de 2 re el sem. mentem az első napra sem, az egyiket 1, a amsikiat2 nap után hagytam ott,merr úgy éreztem úgyse fog menni, és nem tudnék beilleszkedni. De bizonyára ez csak kifogás volt részemről, hogy ne kelljen szembe nézni semmivel. Aztán egy gyárba elmentem, ott húztam fél évig. Most találtam egy helyet ahol úgy elvagyok, bénaskodok még, de jóformán egyedül vagyok így ez a nyerő egyenlőre.
3/3 anonim válasza:
a céljaidra koncentrálj,ne pedig a körülményekre vagy a kényelmetlenségekre.
utóbbiak múlandó dolgok.
de amíg van cél,vagy kellemetlenebb esetben kényszer,addig nincs lehetetlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!