Nem találom a helyem a világban, kóborló vándor lennék? (Hosszú!)

Általános iskola óta teljesen elveszettem a lelkesedésemet bármi iránt. Nehéz volt iskolákba beilleszkednem, ezért is lett ilyen semmitmondó szakmém ahova nagy nehezen felvettek és beilleszkedtem. Régebben odáig voltam a versekért, általánosban verseket is szavaltam hobbiból, amit a tanáraim nagyon értékeltek, írogattam is verseket de manapság semmi nem vesz rá, hogy írjak. Elszállt belőlem ez a tehetség. Később rajoktatáson is voltam suliban de nagyon nem voltam tehetséges így az is abba maradt. Érettségit megpróbáltam de egy tantárgy miatt bukott az egész és nem vagyok hajlandó 3x nekifutni, mert 2x se ment. Munkahelyeken se találtam meg magam. Párszor megpróbáltam az árufeltöltős munkát de ez rádöbbentet arra, hogy utálom az embereket, utálom hogy meg kellett játszanom magam nekik, hogy kedvesen nagy mosollyal fogadom őket pedig elküldeném őket a büdös francba, hogy zavarnak engem a panaszaikkal. Postás is voltam de amint bedobtak a kinti terepre, egy nap kellett a felmondáshoz, mert reggel 7től este 7ig cipeltem a rohadt nehéz málhát és járkáltunk ide oda. Képzeljetek el egy vékonyka lányt 45 kilóval és egy óriás málhával teletömve levelekkel...Voltam gyárban is ami végülis oké volt csak nem bírtam a folyamatos egy helyben állást, de nem adtam neki esélyt és felmondtam. Jelenleg itthon tétlenkedem és nap mint nap gondolkozom, hogy könnyebb lett volna meg sem születni vagy mikor halhatok meg. Ez a munkanélküliség eléggé lehangolt. Konkrétan egész nap gépezek és eszek. Nincs kedvem semmit tenni, pedig néha lenne. Voltak kisállataim is de manapság már nincs. Sokszor kapok sírógörcsöt és nagyon ingerlékeny vagyok. Család is bármit odébb rak, feladatok ad és egyből földhöz verek tárgyakat. Régóta vagyok ilyen sajnos, és asszem ezt örököltem. Régebben anyámtól loptam pénzt is, hogy megszökhessek amikor a lógós időszakom volt. Most is tartozom a családnak pénzzel amit kölcsön kértem, de nem tudom még megadni. Ezek miatt nehéz a jövőmön gondolkoznom, mert bűntudatom is van néha. Lehetett volna jobb is az életem de a lustaságom a félelmeim megakadályozták. a kiközösítések meg a csesztetés miatt is lett szociális fóbiám és emiatt is utálom az embereket. Idegesít ha elmegyek az utcán azt szembe jön valaki velem és csak néz...Elküldtem volna a levegőbe fel. Javítani szeretnék magamon, teljesen új életet akarok kezdeni. Nevem miatt is sokat csúfoltak suliban, ezért is akarok majd nevet változtatni ha lehet. Családtól is elköltöznék amint lehet, mert ideggörcsöket kapok néha miattuk és néha magamnak is ártok mérgemben. Egyedül tök elvagyok. Szerintetek van esélyem új életet kezdeni? Jelenleg nagyon tehetetlen vagyok munka hiány miatt. Párkapcsolatot se kívánom a hátamra, nem tudok máshoz alkalmazkodni, ha tényleg vágynék egyre az csak is lánnyal tenném, mert hideg kiráz a férfiaktól és alapból a lányokat szeretem. Jövőhéten keresek munkát és ha találok akkor ugye felvesznek, megyek dolgozni és semmi értelme nincs akkor se az életemnek. Unalmas robotnak mondanám magam. Hogyan változtassak? Más is van ezzel így? Trollok kíméljenek és köszönöm annak aki legalább elolvasta a sztorimat! 23L