Egy főnöknek mennyire van beszólása az alkalmazottjának a magánéletébe?

Néhány éve dolgozok egy cégnél.

Néhány hete új főnök lett, akit én eddig csak látásból ismertem és ezelőtt egy szót sem váltottunk. Az a vezető most mindenkivel elbeszélgetett, úgyhogy velem is váltott néhány szót.

Megkérdezte, hogy jól érzem-e magam, mi újság otthon, van-e párom, tervbe van-e véve a gyerek, mire én azt feleltem, hogy a szüleimmel élek, és nincs barátnőm (így belátható időn belül gyerek sem lesz) és köszönöm szépen, de nagyon jól érzem magam otthon.

Erre ő meglepetten megkérdezte, hogy miért élek ennyi idősen (mindjárt 30 éves leszek) a szüleimmel, mire én azt feleltem, hogy anyagi okokból nekem sokkal jobban megéri otthon élnem, minthogy egy vadidegennek adjam a fizetésem egy részét az albérletért, amit sosem éreznék az otthonomnak.

Innentől megváltozott a hangneme. Lekezelő lett. Mintha egy kisgyerekkel beszélt volna. Hogy miért nem megyek legalább egy albérletbe, meg miért nem csajozok, meg lassan ideje lenne gyereket vállalni, stb. Látszólag nem tetszettek a válaszaim és az életstílusom, hogy én nem úgy élek, ahogyan ő úgymond "elvárja".

Értem én, hogy manapság az a divat, hogy többszörösen túlárazott, cserébe rossz minőségű albérletben lakunk, mert az menő, meg ész nélkül házasodunk, mintha hajtana minket a tatár, de mégis felmerült bennem az a kérdés, hogy miért kérdez rá egy vezető beosztású ember az alkalmazottja magánéletébe, hiszen ennek semmi köze a munkához.

Van beszólása egy felső vezetőnek a beosztottja magánéletébe?