Váltásig hogyan lehet normalizálni a munkakapcsolatot egy olyan kollégával, akivel mindenképpen együtt kell dolgozni, de magától nem oszt meg információt, magára vesz mindent, mások megoldásait másolja, majd vádaskodik, hogy csak ő csinál mindent?

És ha elzárkózik? Jó lenne a közös munkára koncentrálni, nem vádaskodni egymásra, sőt, én vissza sem szólok általában, mert annak nincs értelme egy munkahelyen. Én szeretném megbeszélni a feladatokat, ő sokszor leráz, majd mikor én kevésbé haladtam, akkor ő a mártír. Én a feladatokra akarom terelni a fókuszt, nem a nézeteltérésekről beszélni, mert a nézeteltérés ebből fakad, hogy a munkában megakadnak az információk.

Ha te lennél a kollégám helyében, mit éreznél megoldásnak a részemről, hogy jobban megosztottnak érezd a feladatokat kettőnk között? Én sokszor úgy érzem, hogy falakba ütközök, ha tudni akarok valamiről, amiről lemaradtam, kimaradtam. Nem kell puszipajtásoknak lenni, de gondolatolvasó nem vagyok.

Az a baj, hogy ha én sem kapok infót, majd nekem esnek, én is demotiváltabb leszek, és ez egy ördögi kör, amiből szeretnék kilépni. :-)