Főnökként hogyan kell viselkedni a dolgozókkal?

Én úgy érek el eredményeket, hogy "mindenütt ott vagyok", ugyanakkor nem szólok mindenkinek minden apró részlet miatt, ha nem az általam logikusnak, hatékonynak vélt módon történik a munkavégzés. Meg tudok maradni embernek egy olyan helyzetben is, ha az általam irányított emberek egyike rávilágít egy szerinte problémás részletre és nem szégyelltem rábólintani olyan megközelítésekre, amelyekről kiderült, hogy hatékonyak, hatékonyabbak az addig követett szisztémáknál. Nem dőlt soha össze a világ, ha valamiben nem nekem volt igazam és nem kellett azért soha elvonulnunk privátba senkivel, hogy belássam, ha nem nekem van igazam. Ezzel együtt nem vagyok rest segíteni sem bárkinek, ha úgy vélem, szükség lehet erre, ugyanakkor nem is erőltetem ezt rá senkire, - csak rajta múlik, hogy szükségét véli-e annak, hogy elfogadja a segítségemet vagy sem. Felajánlom és rá bízom!... A lényeg, hogy a kitűzött célokat mindig elérjük! Nem simogatom meg 10 percenként senkinek se a buksiját, de ha ember felettit teljesít, nem szégyellem akár négy szem közt, akár mások előtt ezt elismerni, jó szóval illetni. Sokat jelent nálam a tapintat! Ha szöges ellentét alakul ki bárkivel bármiben is, mindig szem előtt tartom, hogy az illető is emberből van, - úgy ütköztetem az érveimet az övével ellentétben, hogy az emberi méltósága megmaradjon. Nem vagyok rest jó példával a beosztottak előtt járni sem. Elvárom, hogy ne lépjenek le előbb, ne jöjjenek rendszeresen késve - én sem teszem. Nem szeretem, hogy disznóól van a munkakörnyezetben, - én is az elvárható rendet fenntartom magam körül. Ha kifejezetten kéri a segítségemet valaki, akkor arra még nem volt példa, hogy egy szakmai segítséget kérő emberemet cserben hagytam volna. Volt rá példa, hogy olyan részletre vártak tőlem választ, amelyre nem tudtam válaszolni, de nem voltam rest nyíltan megmondani, hogy sajnos az adott kérdésre nem tudom a választ, - nem kezdtem el mellébeszélve, hazudozva foltozgatni a "szakmai büszkeségemet". Belátom azt is, hogy ha van olyan szegmense a szakmámnak, amelyben jobb nálam valaki - és inkább pozitív példaként kezelem a dolgot, mint hogy szakmai féltékenységből megpróbáljam "lenyomni" az érintettet. Ember vagyok, aki soha nem felejti el, hogy honnan jött, - nem úgy mint sok barom, akiből kiszabadul az állat, miután kap egy morzsányi hatalmat a kezébe.

Az alkalmasabbaknak ez megy "IQ"-ból is, de fejleszthetik magukat, rengeteg anyag van a neten a témában és hasznos, kevésbé hasznos tréningek tömkelege áll rendelkezésre.

Az én főnököm azt gondolja, hogy csupán azért kap több pénzt nálunk, mert ő vállalja a felelősséget, de egyébként meg azt várja el, hogy a feladatokat és úgy általánosságban mindent mi, beosztottak osszunk szét magunk között, és neki ne kelljen se kérni, se kérdezni. De persze ha valaminek jó eredménye lesz, akkor azt a saját fényezésére használja fel, hogy ez is miatta van, mert ő annyira fantasztikus...