Mièrt lesznek irigyek az emberek?

Az irigység véleményem szerint mindig abból születik, ha valaki nem elégedett saját magával, életével, élethelyzetével, környezetével....tehát valami bibi van körülötte. Egy ilyen emberke, akinek hiányzik valami a boldogságához, gyorsan észreveszi, ha valaki másnál ez megvan. Viszont ezt sokan még saját maguknak sem vallanák be, hogy úgymond elismeri a másik ember tulajdonságát, tevékenységét (attól függ mire irigy), és mivel zavarja, hogy másnak sikerül, amolyan ellenreakcióba kerül ezzel az érzéssel, látszólag elítéli, de bizony legbelül arra vágyik, szerintem ez az irigység.

Nem sokan képesek elismerni másokat, hogy ez neveltetésből adódik-e, vagy így dobja a gép..ezen még nem nagyon gondolkoztam el.

Én saját magamat nem tartom irigy embernek. Nem biztos, hogy feltétlenül szembedicsérek valakit, de igenis el tudom ismerni, ha valaki valamiben remekel, vagy csupán jobb nálam. Legalább saját magamnak elismerem, amiből már nem alakul ki bennem ellenszenv a másik felé, ebből tudom, hogy nem vagyok irigy típus.

Én tudok örülni, ha valaki más nyeri meg a lottót, de van olyan, aki egyenest rohanna lefejezni azt dühében...

Az emberek többsége csak álmodozik de nem tesz semmit. Ahogy 1-es mondja a tehetetlenség az alap. Várják, hogy más megoldja helyettük. A feleség várja a férjtől, hogy eltartsa, a gyerek várja a szülőtől, hogy elintézze, a munkában ugyan ez, majd a másik megcsinálja. Ezeknek az embereknek zavaró, ha te különb vagy, elérsz valamit, sikeres vagy, vagy csak jó ember. Fenyegetve érzik magukat, elnyomva és jön az irigység. "Neked könnyű...." vagy "Ő csak azért ért el valamit, mert pénze volt...neki segítettek, ő csalt, lopott, hazudott...stb"

Az emberek nem a saját életükkel foglalkoznak mert az unalmas. Abban nincs semmi, nem tesznek semmit, nem élnek jól, csak a kifogás meg a panaszáradat megy, hogy bezzeg a másiknak milyen és nekik meg milyen szar... teszem hozzá a lehetőség mindenki előtt ott van csak meg kéne látni, vagy legalább megfogadni a más tanácsát akinek bejött. Ilyenkor jön, hogy kell egy bűnbak. A tanár volt a hibás, a főnök egy b*rom, vagy a politikát okolják. Az igazság, hogy szeretnek szenvedni és elégedetlenkedni. Azt látom, hogy inkább gyártanak kifogásokat és rosszindulatú pletykákat, mint, hogy tennének a saját jobb sorsukért. Tanácsot pedig abszolút nem kérnek és nem is fogadnak mert, mert hülyén csinálod és nincs igazad, érezd sz*rul magad, hogy ennyi eszed van...aztán mikor te kiharcolod a jobbat, megdolgozol érte összesúgnak a hátad mögött, hogy neked könnyű.

Ne érdekeljen és ne is akarj megfelelni, mert nincs olyan, hogy mindenkinek jót tenni. Csak arra koncentrálnak, hogy mit hagytál ki, hol hibáztál, mi a rossz. Minél több irigyem van, annál biztosabb vagyok benne, hogy jól csinálom.

A négyes válaszolóval értek egyet,mondjon bárki bármit sanos nem indulunk egyenlő esélyel.

Hiába mondják a sikeres és gazdag emberek,hogy előted is ott a lehetőség,ez nem igaz nincs ott.

Kapcsolatok hilyán esélytelen előbbre jutni,pl.én hiába írok vagy íratok egy pöpec pályázatot ha nincs kapcsolatom, biztos nem nyerek mert nincs a megfelelő helyen sógor koma jó barát.

Szerintetek a Lőrinc olyan jó gázszerelő volt,hogy a fűtés szerelésből lett ilyen rövid idő alatt miliárdos? Na ugye.

4-5#: kicsit ezt megcáfolnám: egy alkalommal kellett valakinek egy háztartási gépcsere programos pályázatot összeállítanom. Lövésem sem volt ehhez, és baromi kevés idő volt, hogy összeálljon a dolog, de mégis meglett, nyert a személy.

Tehát az akarat, a hozzáállás sokat számít.

4-es vagyok.

Jajj-jajj-jajj, maszatoljátok, húzzátok összevissza a gondolatmenetet, gépcserére, pályázatra, társadalmi hovatartozásra nézve...

Na, így forgatja ki egy-egy fórum a gondolatokat.

A gépcsere az egy gépcsere, nem egyenlő az élettel!

És még egy dolog, (4 és 9 vagyok).

Nem a társadalmi hovatartozás számít, hanem csak az hogy jól vagy-e a bőrödben, vagy sem.

Ha elcseszed az életedet, csakis max 50%-ban vagy érte felelős (kivéve talán a szenvedélybetegségeket - utóbbiaknál te döntesz, hogy belemégy-e, kimégy-e belőle).

Változunk és van, aki akkorát, hogy az egész életét újra kell gondolnia. Csak közben az idő elszáll,a fél élet elment, főleg 40 év körül adódik ez az ún. "életközepi válság" és már ilyenkor sem teheti meg nagyon sok az érintettek közül, hogy váltson. A vágyott életpálya egyre inkább köddé válik.