Másnak is ijesztő volt a felmondás gondolata, megtétele ?

24 éves vagyok 6 éve dolgozom egy cégnél (első munkahely) viszont úgy érzem se lelkileg se testileg nem bírom már csinálni. Az utóbbi időben nagy volt a cserélődés kollégák terén, a munkakörülmények is változtak nem jó irányba, és sajnos akiket szerettem mind elmentek én is szeretném követni a példájukat csak sajnos nem találok mást. Kis városban élek kevés munkalehetőséggel. Minden este szorongva rosszabb napokon sírva alszok el hogy oda be kell mennem.

Mást kell csinálnom amit eddig kellett, viszont nem nagyon magyarázzák el hogy és mint végezzem a dolgomat ezért hibázok és munkaidő vége előtt egy órával szólnak h az egészet elrontottam javítsam ki.(elég szar érzés h 7órai munkám megy a kukába) A jelenlegi kollégákkal nagyon nem találom a közös hangot, nem igazán van közös témánk befullad hamar a beszélgetés. Plusz van ott egy nő aki azt hiszi magáról h ő szarta a spanyol viaszt, folyton túl hajtja magát aztán meg úgy állítja be dolgokat h itt csak ő dolgozik senki más, egy igazi para gép tiszta lelki beteg ha esetleg a főnök mást dicsér meg heyette, folyton nyal a főnöknek velünk meg olyan lekezelő mintha a seggéből rántott volna ki.

Bénának érzem magamat és félek a váltástól mert félek h hibázok és mivel új vagyok kirúgnak. Tudom hülyeség ez miatt izgulnom de félek tőle. Ma is össze vesztem miss tökéllyel mert egy darabig elengedi az ember a folytonos "csipkelődését" de nem örökké, és nekem erre a hétre belőle kurv.a sok volt . Úgy érzem h nem bírom tovább nem érdekel hogy még nem találtam mást felmondok....