Hogy lehet egy intézményvezető ennyire kifordított gondolkodású, s mit tehetnék ebben a helyzetben?

Egy éve dolgozom a jelenlegi munkahelyemen, s mostanában lenne esedékes a szerződés-hosszabbítás. Viszont azt látom, hogy mindhiába érdeklődöm hetek óta, valamiért minden más előbbre való annál, hogy ez ügyben bármi történjen. Gyakran alábecsülöm magam, viszont a munkámmal kapcsolatban mindenki csak jót mond, önszántamból, a két szép szemükért maradok tovább, ha kell valaki. Mobilis, bármire kapható vagyok, szívesen, mindenféle szájrángatás nélkül elvégzem a kiadott feladatokat. Lelkesen, minden kollégát tisztelve töltöm ott mindennapjaimat. Megdöbbenve tapasztalom viszont, hogy (túlzás nélkül) kéthetente táppénzen lévő, megbízhatatlan, munkakerülő emberkék ügyeit, szerződéseit első szóra, fülig érő vigyorral intézik. Én pedig itt vagyok, ebben a megalázó helyzetben, mint valami idióta, aki csak akkor jut eszükbe, ha például az előbb említett táppénzes kollégák helyett be kell ugrani helyettesíteni. Jövő héttől megkezdem a nyári szabadságomat, aminek lejárta után alig néhány nap lesz a szerződésem lejártáig.

Az intézményvezető rendszeresen panaszkodik a link, megbízhatatlan kollégákra, azok hozzáállására, mégis valahogy őket tolják előre. Mit tegyek ebben a helyzetben?! Mert ez már nagyon elkeserítő és szánalmas. 20 percre nem kértem el magam soha, míg más egész nap keverheti a sz**t, meg írathatja magát állandóan táppénzre, mégis ők a jó munkaerők.