Ügyfélszolgálatosok! Ti hogyan viselitek el ezeket a dolgokat?

Boltoskent ugyan ez. Nen tudom, h a tobbi kollegam hogyan birja az idiotakat, de nekem nem megy. Foleg, hogy az olyan "aprosagok", mint amikor valaki b@szik koszonni, vagy egyaltalan nem is veszi figyelembe, h hozzaszolok mar teljesen kitudnak idegelni, mert napi 20 ember csinalja ezt. Nekem is van onbecsulesem baszki. Aztan ottvannak a komplett idiotak es tenylegesen kobunkok akiket egy marek xanax utan is pofanbasznek... Nem hiaba utalom en az embereket.

Abba nem gondol bele egy ugyfel/vasarlo se, hogy lehet, h o vele csak 1x veszekszel es az neki mondjuk 1x-es megterheles, de neker napi 20-at kell elviselned. Szoval megertem maximalisan.

Ősrégi, de felejthetetlen sztori.

https://www.youtube.com/watch?v=aqhugmcssUg

Pultosként mondom, hogy emberekkel dolgozni nehéz minden területen. Annyi impulzus éri a dolgozót, amire biztos, hogy senki nem szerződött le (#3), csak a pult másik oldalán az embereknek elképzelésük sincsen erről. Nem napi egy-két embert kell nézni, hanem évente vagy 100 ezret.

Ebbe beletartozik a negatív tapasztalat ugyanúgy, mint a pozitív, és pozitív alatt mindent értek, ami nem negatív. Már egy normális köszönés is. Nincs aranyközépút, csak a két véglet. Annyira tömény hatások ezek, hogy néhány év alatt óhatatlanul antiszociálissá válik az ember. Igen, itt kell(ene) munkahelyet váltani, de vannak olyan körülmények, ami miatt nem ugrálunk.

Telefonban (arctalanul) kicsit még nehezebb lehet a dolog, a távolság meg a készülékek elválasztanak egymástól. Na meg pultosként megnyomhatom a pofánrúgó gombot is, ha nagyon szükséges :)

Volt reptéri, most ügyfélszolgálati dolgozóként mondom, hogy kötelezővé tenném, hogy a középiskolások az 50 óra társadalmi munkát valami vendéglátóegységben, gyorsétteremben, ügyfélszolgálaton, vevőszolgálaton, kereskedelemben, stb. töltsék le. Legalább a következő generáció már nem lenne ekkora suttyó paraszt.

Egyetértek az ötös válaszolóval, én alapvetően szeretek emberekkel foglalkozni, de néha akkora retardált idiótákat dob elém a sors (és jellemzően nekik van a legangyobb hangjuk és önérzetük), hogy már a koronavírusnak szurkolok olyankor.

Megnyugtatásképp annyit tudok mondani, hogy nálam pár hónap után kifejlődött egy olyan hárító jellegű humor (az ismerőseim szerint "cinikus, szarkasztikus fsztarisznya" lettem), amivel túl lehet élni a napokat. Meg a gyökereket.

Kitartást!

4 évig voltam telefonos ügyfélszolgálatos, és rengeteg kollégám, volt kollégám szintén éveket töltött hasonló területen, úgyhogy van némi tapasztalatom.

Bármilyen ügyfélszolgálaton is dolgozol, mindig több a lusta/buta/hanyag kolléga, aki után takaríthattok, mint az aki jól végzi a munkáját.

Az ügyfeleknek pedig az esetek zömében nincs igazuk, de ezt sosem fogják belátni, és mindig te leszel az, akin levezetik a feszültséget, akár jogos, akár nem a panaszuk.

Nem javasolnám, hogy hosszú távon maradj, ha ezt a lelkedre veszed, mert ehhez kötél idegek és leszarom tabletta kell. De ezt ne éld meg negatívan, az ilyen munka nem embernek való, kevesen bírják sokáig. Pár év alatt a többséget tönkre teszi a stressz.

Személyes ügyfélszolgálaton egyébként kicsit kevésbé parasztok az emberek. Telefonon, ha nem látnak szemtől-szemben azt hiszik bármit megengedhetnek maguknak..

Telefonos ügyfélszolgálat, műszaki terület.

Úgy, hogy határozott vagyok velük szemben. Nem félek tőlük. Attól sem, ha panaszt tesznek rám. Már tettek. Kivizsgálták, én mindenről megfelelően tájékoztattam, az, hogy ez neki nem tetszett, nem az én hibám. A kivizsgálás eredménye egyébként az volt, hogy mivel az ügyfél sem volt együttműködő, sőt, folyamatosan ironikusan válaszolt (amire kértem, hogy ne tegye, mert ezzel nehezíti a munkámat) illetve személyeskedett velem, ezért a "pimaszságom" betudható az ügyfél által okozott stressznek. Egyébként a "pimaszságom" is egy bevett protokoll, csak nem tájékoztattam előre az ügyfelet róla, csak nyersen az arcába toltam a lehetséges következményeket.

Pimaszságot értsd: egy idő után közöltem vele azt a száraz tényt, a sokadik személyeskedés után, hogy ha még egyszer a személyem elleni megjegyzést tesz, bármiféle figyelmeztetés nélkül bontani fogom a hívást. Így is túllépte már azt a határt régen, hogy akár ezután a figyelmeztetés után is bonthatnám a hívást.

Na, erre elszállt teljesen az agya. Ő még ilyennel nem találkozott, kérjek tőle azonnal bocsánatot, különben megbánom amit mondtam. Mondtam, hogy nem kérek bocsánatot, mivel nem bántottam meg, csak figyelmeztettem a hívás során tanúsított viselkedésének következményeire. Kérte a nevemet (megadtam neki), felírta, mondta, hogy bepanaszol a főnökömnél, kezdhetek akár másik állást keresni is! Majd mint a durcás kisgyerek, további szép napot kívánva bontotta a hívást.

Még aznap írt egy 1600 (ezerhatszáz!) szavas panaszt email-ben. Amiben legalább 70-szer voltam megnevezve, mint "XY Úr". :D Mint írtam, semmilyen negatív következménye nem lett a dolognak rám nézve. Főnök annyit mondott, hogy "legközelebb ne így már, figyelmeztesd őket rendesen ahogy kell". :D Rendesen: már az elsőnél megkéred, hogy higgadjon le, ne személyeskedjen, mert bontani fogod a hívást. Ezt háromszor. Negyedikre bonthatod. Ez az ügyfél legalább hatszor személyeskedett, szó nélkül tűrtem, a hatodiknál mondtam neki amit mondtam. :D

Ügyfél a válaszban megkapta, hogy a panaszát kivizsgálták, a hívás során tanúsított viselkedése alapján a kollégát figyelmeztetésben részesítették. Továbbá közölték az ügyféllel, hogy a sikertelen ügyintézés és a kialakult panaszbejelentés az ő viselkedésének is betudható, így kérik, hogy a jövőben tartózkodjon a kollégák sértegetésétől.

Ha kolléga hibázott, és szívok miatta, akkor erről egy szót sem szólok az ügyfélnek. Megoldom (ha megtudom, de ha annyira elrontotta, hogy ezt nem lehet telefonon keresztül, akkor hibajegy). De utána megy kollégának egy email, amiben leírom neki, hogy mit csinált, mit kellett volna, legközelebb figyeljen oda. Kezdőként sok ilyen emailt kaptam. Egyik sem volt le.b.a.s.z.ós hangvételű, sőt, tanító jellegűek voltak. Én is ilyen szellemben jelzem a hibáját a kollégának, felajánlva neki, hogy ha kérdése van, keressen meg nyugodtan. Egy-két kolléga az, akivel így kialakult egyfajta "baráti" viszony a cégen belül, más telephelyen vagyunk, havi 3-4 emailváltás történik, most már mivel ők is tapasztalt vén és ravasz rókáknak számítanak, már csak olyan dolgok mennek email-ben, ami meló közbeni vicces láttuk, hallottuk dolgok.