Mit tegyek, ha úgy érzem, hogy a képességeim alapján nem vagyok való egy munkahelyre, de ezernyi jelentkezésből csak ez az egy lehetőségem lett?

En màr ràjöttem hogy akik dolgoznak se többek se okosabbak mint en.

Nagyjabol hasonlo az iq ja mindenkinek.

Eleinte en is azt hittem nem lennék képes erre sem arra sem aztan rajöttem hogy egy vezerigazgatonak is csak ket laba van meg két keze mint nekem. Ö sem több.

Eleinten en is mindenkire felneztem meg magam neztem le azt hittem egy munkahely felèr valami überokos elit réteggel, hol vagyok en attol, közben nalam még böven hülyébbek is többet keresnek.azaz a legnagyobb pancser is elevickél egy munkahelyen.

Nem ugy kell venni mintha a marsfra mentél volna.

Átlagosan a napod egy harmadát a munkahelyen töltöd.

Hosszú távon az egészséged is rámehet ha sokat stresszelsz, akár fizikailag, akárcsak mentálisan.

Ha van rá lehetőséged próbálj váltani, képességeidhez mérten.

A munkanélküliség pedig nem megoldás, akkor majd az anyagiakon fogsz agyalni...

Ne mondj fel. Teljesen természetes, hogy sok visszautasítás után szorongsz az első munkahelyeden, és úgy érzed, ez neked semmiképpen nem fog menni. Egyelőre figyeld a többieket, amit tudsz, azt csináld meg, ha valami nem megy, akkor kérdezz.Tanulj meg, amit lehet a próbaidő alatt.

Ha egy-két hát alatt nem érzed jobban magadat, fordulj pszichológushoz.

De mindenképpen maradj ott, amig lehet. Persze nem nyugdíjas korodig, ha kiderül, hogy tényleg utálod.

Viszont a továbbiak szempontjából hasznodra lenne, ha a következő állásra már 1-2 év munkatapasztalattal jelentkeznél, sőt, esetleg akkor mondanál itt fel, mikor már tudod, hová fogsz menni.

Hasonló helyzetben vagyok, 27 évesen fogom megszerezni az első diplomámat alapszakon. Tervezek még MSc-re menni, mert ehhez a szakhoz kell, de releváns munkatapasztalatom nincs. Próbáltam állást keresni az utolsó évre, de sok helyre be se hívtak.

Magamnak a következőket tanácsolnám:

- próbáld nem lenézni magad ennyire, mert ezt a lehetőséget is elszalasztod.

- ragadd meg az alkalmat, hogy tapasztalatot szerezz, még ha küzdelem árán is.

- a stresszt meg próbáld valahogy kezelni.

Egy idősek vagyunk és nálam is hasonló helyzet van. Még nekem is vissza kell mennem Msc-re, igaz én meg dolgozom több mint egy éve.

Én utálom a munkámat és nem tudom mit kellene csinálnom. Sok a stressz kevés a fizetés és igazából sose érdekelt aminek tanultam.

Mondjuk nekem nem volt senki aki eltartson úgyhogy muszáj volt dolgoznom és nem adhattam fel.

Az a baj nem tudok jó megoldást mondani neked mert a saját helyzetemre se találtam.

Kitartást.

Véleményem szerint adj időt magadnak, én minden munkahelyemen ahol eddig voltam, az elején, sosem éreztem odavalónak magam. Sokat rontottam, de kitartásomnak köszönhetően előbb-utóbb legyűrzem az akadályokat és jól kitanultam az adott munkát. A főnökök ezt értékelik, de nekik is időt kell hagyni. Emellett persze add be minél több helyre, ami szimpatikus, hátha lenne egy számodra jobb munkahely.

Szerintem ne mondj fel, mert kevés a lehetőség jelenleg. Viszont ne görcsölj rá ennyire, úgysem érzed ezt a "végső" munkahelynek, akkor minek szakadnál bele? Tegyél meg amit lehet, de ha annyira nem megy, majd elküldenek ők.

Ha majd azt érzed "igen, ezt szeretném csinalni", akkor megengedheted magadnak, hogy 110%-kal bedobd magad. :)

Sajnálom, de az tartsa benne a lelked ami sok emberben most: nem vagy egyedül, és ez egy ideiglenes állapot.

Én is elvesztettem egy jó munkahelyet, ahol most vagyok nem tetszik. De nincs más, és annak is örülök hogy egyáltalán van keresetem. Ki kell tartani egy ideig. Ha így fogok fel, talán könnyebben telnek el a napok.