Hogy élitek túl a munkát a mindennapokban, ha a főnök nem bír és belétek köt, amikor csak tud?

Mielőtt azt írnátok, hogy ez csakis az alkalmazott hibája lehet, mert aki jól dolgozik, azt a főnök nem bántja, kérlek, olvassátok el, amit írok.

Volt korábban egy munkám, ahol két vezető beosztású munkatársamnak nem tetszett, ahogy dolgozom és nekem sem tetszett, ahogy ezt lekommunikálták, úgyhogy onnan menekültem is még a próbaidő alatt. De ott eleve nem szerettem lenni, a munka sem tetszett, csak fiatal voltam, nem tudtam, mit akarok. Most viszont találtam egy olyan munkát, ami tetszik, igaz, még csak betanulok, de eddig, amit láttam, az jó, a közvetlen kollégák jófejek, úgyhogy hosszútávban gondolkozok. Mint említettem, új vagyok és a vírushelyzet miatt lassan tanulok be, nincs is annyi ügy, meg olyanok, amik szoktak lenni, így aki betanít, nem tud mindent megmutatni. Volt pár hét, amíg nem mehettünk dolgozni a járvány miatt. Most már járunk rendesen, de nyilván nem ugyanolyan a helyzet, mintha nem lenne korona. Alapból én mindig kicsit lassabban fogom fel a dolgokat, nekem nem elég, ha egyszer valamit megmutatnak, többször kell magyarázni és csinálni, hogy utána önállóan tudjak dolgozni. Az egyik főnököm viszont nagyon ellenséges emiatt. Olyanokat vág a fejemhez, hogy nem tudok semmit megcsinálni (ez nem igaz, csak még csak kevés dolgot), mit csináltam én az elmúlt időben, hogy ennyire nem megy, ez borzalmas, a másik új lánynak minden megy (teljesen más tanítja be és gondolom fogékonyabb az agya is). Én igyekszem, tényleg, de ezek nagyon lelomboznak és ha sokat megkapom ezeket tőle, romlik a teljesítményem, mert stresszben vagyok. Meg olyan, mintha direkt ki akarna velem szúrni. Ellenem hangolja a betanítómat, kérdezgeti, hogy ennyire le sz arja-e, meg ilyen rossz tanár-e, meg hogy majd beszél vele, a betanítónak meg azt mondja, hogy szerintem ő rosszul magyaráz, holott én egyáltalán nem mondtam soha ilyet. Tegnap a munkaidő vége előtt 5 perccel keresett valamiért engem, de mosdóban voltam, de a cuccaim ott voltak a helyemen, erre ma reggel kiabált velem, mert hogy én előbb hazamentem. Mindenki hallgat zenét munka közben, engem is látott már korábban zenét hallgatni, de most meg leteremtett, hogy most komolyan zenét hallgatok, nem szabad... Nekem pedig meggyőződésem volt, hogy szabad, mivel mindenki csinálja. Ha bármit kérdezek, úgy bánik velem, mint egy hülyével, aztán ha nem merek kérdezni, mondja, hogy nyugodtan kérdezzek, ne féljek...

Sokat sírok emiatt és már nem is szeretek bejárni, de a munkát meg szeretem és szeretném is a jövőben jól csinálni, nem akarok felmondani, de lehet, megteszem.

Ti hogy kezelnétek/kezelitek ezt? Szerencsére van más főnököm is, akihez mehetek, ha baj van, de nincs mindig bent.