Télleg annyira rossz a szakácsok munkája?

Pontosan ilyen egy átlagos helyen dolgozó szakács élete. 40-es évei elejére pedig rettenetesen viszeresek lesznek a lábai. Ismertem olyat, akinek amputálni kellett a lábát. Ráadásul a fizetés is gyenge.

Inkább bírod ki az iskolában ezt a pár évet.

És nem "télleg", hanem "tényleg".

Mindaz amit leírtál azért elég szélsőséges, 99%-ban azért ennyire nem drasztikus a helyzet. De az igaz hogy jellemzően elég stresszes meló.

Mert szakácsnak lenni többnyire nem azt jelenti hogy szép nyugisan összefőzöl valamit a vendégnek, meg kiéled a kreativitásod a tálalásban. Hanem ez általában úgy megy hogy a 11-es asztalhoz bevágod sülni a húst miközben a 21-eshez neki kéne állni előkészíteni a zöldséget, de előtte muszáj megfordítani a 22-es asztal rántott szeleteit, és közben csak imádkozol hogy legyen időd lekapni a tésztát a tűzről, mielőtt a 76-os asztal tésztája túlfő.

Persze étterme is válogatja, nyilván. Van ahol nagyon szeretnek spórolni az embereken, ezért folyamatosan kapkod és rohangál mindenki, máshol ha több emberrel dolgoznak, akkor nyilván mindenkinek könnyebb a dolga valamivel. Meg ugye az sem mindegy hogy egy kifőzdében vagy egy elit étteremben dolgozik az ember.

Ja meg amit sokan nehezményeznek hogy az ünnepnapok meg a hétvégék, amik másnak a pihenést jelentik, a vendéglátásban általában akkor van a legnagyobb tömeg. Szóval a szabad hétvéve és a szabad ünnepnap az igazi ritkaság a szakácsoknak is.

Na most nyilván minden szakmának megvan a maga árnyoldala. De ugyanúgy megtalálhatod a számításod ebben is, mint bármi másban. Neked kell mérlegelni hogy mennyire vonz téged ez a fajta munka, cserébe mennyire tartanának vissza a negatívumai.

Én csak sok sikert kívánnék, bárhogy is döntesz ;)

Ugyan, dehogy ilyen rossz a helyzet. Nem értem, miért kell félrevezetni a Kérdezőt.

A stressz-szint nem szakmafüggő, hanem munkahelyfüggő. Az éttermi szakácsokon kívül léteznek (jóval nagyobb számban és sokkal nagyobb kibocsátási teljesítménnyel) nagykonyhai szakácsok, ahol szintén van talpalás, de az idegeskedés összehasonlíthatatlanul kisebb. Ezen kívül a csoporton kívül létezik még egy harmadik csoport is (bár ez nem olyan túl kreatív) a kifőzdei szakács, ahol az ételkészítés ideje meghatározott (korán kezdődő), általában pultos kiszolgálás van, a választék nem óriási, és a fogyást csak vissza kell tölteni, szintén időhatárosan.

Amit tudok javasolni:

-mielőtt eldöntöd, hogy akarsz-e szakács lenni, olvass szakács tankönyveket, amiből majd vizsgázni fogtok. Ilyen szinten és ilyen pontossággal érdekel-e a főzés?

-akárhogy is döntesz tanulási kérdésben, keress a természetedhez illő stresszmenedzser módszert és gyakorold. Akármely munkahelyen is fogsz majd dolgozni a későbbiekben, lesznek idegesítő körülmények/kollégák, a rád gyakorolt negatív hatásukat csökkenteni érdemes, mielőtt az egészséged kárát látna,

-gondolkozz el azon, hogy éreznéd magad rosszabbul 20 éves korodban visszanézve: ha hozzáfogtál volna a szakács tudományok elsajátításhoz, vagy ha hagytad volna magad lebeszélni róla?

Nem csak ennek igaz minden szava, amit leírtál, de ezt még ki tudnám egészíteni háromszor ennyi szarömlennyel, ami vendéglátásban ér.

Az élet nem a suliról szól. Az egy átmeneti állapot, senki nem mondta, hogy üdülés lesz.

Meg nincs rá garancia, hogy a szakácssuliban jobb lenne a helyzet.

Az életedet viszont nem mindegy, hogy hogy éled le!

Elhiszem, hogy nem szereted az infót, de ez nagyon karcsú indok a váltásra, pláne szarból ezerszer szarabba!

Ha elhelyezkedsz egy munkahelyen, infós végzettséggel, lehet, hogy szeretni fogod, lehet, hogy nem, lehet, hogy elleszel vele átlagosan.

De legalább lesz mellette életed, amit élhetsz, lehet családod, hobbijaid, stb.

Ha válasz szakácsnak, lehet, hogy szeretni fogod, de ha nem tudod a fentieket elviselni (minden szavuk tökéletesen igaz) akkor egészen biztosan szívből meggyűlölöd pár éven belül.

Tegyük fel kiégsz annyira lelkileg, hogy el bírod viselni a környezetet, a körülményeket, és örömöt lelsz a szűken vett szakmában, a főzésben.

(Nem tudom, van fogalmad róla amúgy mit jelent egy étteremben főzni, vagy mire számítasz, de nyilván köszönő viszonyban nincs azzal, mint amiket a tv-ben látsz)

Szóval valahogy megbékélsz vele, de ennek itt a vége, akkor ennyi lesz az életed!

Család, hobbi, szórakozás, kikapcsolódás... persze, összejöhet, mindig van egy ellenpélda, a lottót is meg szokták nyerni néha, hát erre is kb ekkora az esély.

Pár év múlva 70 év lesz a nyugdíjkorhatár. 40 év fölött ebben a szakmában egy szarkupac vagy, ha szerencséd van, 10 évig még elviselnek valami lepukkant menzakonyhán. És utána?!

Mi az a "télleg"?

Nehezedre esik leírni, hogy tényleg? Mert nem vagy menő a rossz helyesírásoddal.

Ezek mellé jön még alkohol/drog,mert máshogy nem fogod bírni. Legalábbis ha Magyarországon tervezel szakácskodni,akkor ott sajnos ilyenek a munkakörülmények amiket felvázoltál. A lehető legkevesebb esetben szól ez a kreatívitiásról .

Plusz itt még hozzájön az is,hogy általában azt várják tőled a legolcsóbb ,legsilányabb alapanyagokból rittyentsél valami lélegzetelállító ételkölteményt :D De ez azért nem minden helyen így van ,csak a magyar vállalkozók kb 70%-ánál