Mit kéne tennem?

Van egy "lánybarátom", akivel régóta jóban vagyunk. Csinos, jó humorú és élvezem a társaságat, jókat tudunk beszélgetni. Erős vonzalmat érzek iránta. Mindezek ellenére ha ép ésszel nézem a dolgokat, akkor arra jutok, hogy nem szabad semmi komolyabbat tervezni vele. Ennek az az oka, hogy komoly különbségek is vannak közöttünk, és ezek miatt nagyon komoly veszekedések voltak már közöttünk. Más a jellemünk és az értékrendbeli felfogásunk is. Ráadásul volt időszak, amikor kóstolgattuk egymást, de az kifulladt és baratsággá szelidült ismét. A fő probléma az, hogy tipikusan az a fajta ember, aki épp mindíg szenved valami miatt. Ha egy gondja megoldódik, akkor folyton előkerül valami más, ami miatt lelki válságban van. Ez a maximalizmusábol és megfelelési kényszeréből fakad. Baromi sok időbe telt, mire erre rájöttem. Miközben pedig ezeket a kríziseket átéli, árnyéka sem annak lánynak akit megkedveltem. Mivel egy vonzó nő, így sorban állnak azok, akik fognák a kezét a nehéz időszakaiban, emiatt sosem ébred rá arra, hogy ezen valtoztatnia kéne. Amikor ellazul és jó a kedve mindig eszembe jut, hogy miért is vonz annyirra. Éppen ezért kettős, amit érzek vele kapcsolatban. Vonzó számomra, de közben tudom, hogy nem érdemes vele összejönni. Nem egyszer próbáltam eltűnni, de mindig megkeresett, mert fontos neki a barátságunk. Én viszont hol barátként, hol a meghódítandó nőként gondolok rá. Ráadásul most épp kapcsolatban van + jó ideje azon vagyok, hogy más lányok után nézzek, de ez a se veled se nélküled kapcsolat ezt megnehezíti.

22F