Van olyan ember köztetek, akinek haza kellett költöznie Budapestről vidékre, a munkahelye, albérlete elveszítése miatt? Hogy érzitek most magatokat vidéken?

Én a kollégium bezárása miatt kellett haza jöjjek vidékre, illetve emellett az egyetemen is ugye távoktatás lett és a koronavírus miatt elvesztettem a munkám is.

Őszintén én soha nem szerettem itt lenni vidéken, már kb 12 éves koromtól folyamatosan elvágytam innen. Persze a szeretteim miatt hazajártam kb 2-3 hetente mindig is amióta Pesten vagyok, de csak hétvégére. Viszont a vidéki környezet és az itteni emberek mindig is taszítottak (tisztelet a kivételnek), az áskálódás, pletykálás miatt és mert valahogy sosem tudtam azonosulni az értékeikkel és gondolataikkal. Budapestet nagyon szeretem illetve azt, hogy az egyetem által nagyon aranyos és intelligens emberekkel vagyok körülvéve, és kvázi tök mindegy hogy nézek ki, el tudok vegyülni a tömegben és nem néznek végig az utcán, nem foglalkoznak azzal hogy mim van, mim nincs.

Szóval gondolom levetted, hogy én nagyon nem érzem itt jól magam. Alig várom hogy visszamehessek a fővárosba, lassan 4 hete hogy itt vagyok vidéken.. Nyilván a családi ház kényelme rendben van, a szobám, stb, de ez az atmoszféra nagyon taszít.

Szerintem mérlegeld a pro és kontrákat, ha te szerencsére jobb tapasztalatokkal és véleménnyel vagy vidékről, szerintem nyugodtan vonulj oda vissza egy kicsit.

21/L