Miért csinálnak valakiből "bolondot" a munkahelyén?

Igen, - bár nem szóról-szóra van így az én esetemben. Nagyon sok azonban a közös vonás a két állapot között. Nekem annyiból van szerencsém, hogy a jelenlegi kisfőnököm egy kreatív, aktív ember és felismerte, hogy (nagyjából) melyek azok a körülmények, amelyeken sürgősen változtatnia kell, ha azt akarja, hogy ne csapjanak lakatot a most még munkahelyként funkcionáló helyre. Vannak irigyei, rosszakarói, de szerencsére következetes. Természetesen ennek az embernek is vannak hibái, de tegye fel a kezét, akinek nincsenek! Folyamatosan vívja mindennapi harcát azokkal is, akik mindent megpróbálnak megmagyarázni, saját szabályaik szerint munkahelyi életet élni és azt ráerőszakolni másokra. E területen még nem ért el sajnos említésre méltó sikereket, de bízom abban, hogy előbb-utóbb beérik eme törekvése is! Sok ember viszonyul úgy a közösségi munkához, hogy következetesen lázad minden ellen, ami közösségi érdek, - ettől érzi magát "különlegesnek", - pedig akármit is csinál, csak egy olyan fogaskerék marad a gépezetben, mint a többi, azonos munkakört betöltő ember. Hiába is próbálod elmagyarázni ezt a "kiválasztottaknak", - soha nem fogják ezt megérteni, mert nem akarják! Aztán csodálkoznak, ha bekeményít a főnökük!

Én megtanultam, hogyha játszom a hülyét, akkor fele olyan nehéz munkàt se bíznak rám, ès mègis ugyanannyit keresek, mint más ugyanazzal a beosztással. Ráadásul hamarabb is szabadulok munkahelyről. Kevesebb az írásos tevèkenysègem is. Igaz valószínűleg sohasem leszek kisfőnök... de lexarom. Bolond ember az, aki magának keresi a problémát, aki a maga ellensége. Az megtalál anélkül is.