Ti felmondanátok a helyemben?

Egészségügyben dolgozok, azon belül is a magán szektorban.

A probléma ott kezdődött, hogy (részben) azért jöttem ide, mert nincs éjszakai műszak, erre 1 éve bevezetésre került. Mostanában már nagyon nyűgös vagyok emiatt és még ha nincs is semmi, akkor is a másnap kuka. Meg egyébként is hosszú egy 17-24 órás műszak.

Aztán volt a karácsonyi bulin 2 sokkoló esemény is. Az egyiknél a tanúja voltam annak, hogy a főnök megcsalja a hazastársát. A másiknál egy kollégám vallott "szerelmet", de ő meg egy kisgyerekes férfi. Ő nyilván csak kiskaput keres.

Ezen kívül vannak kollégák akiket kineveztek valamilyen szinten meg is tudják keseriteni a mindennapokat.

1 hónapja kB állandóan hanyingerrel és hanyassal küszködök(legtöbbször azért mert romlott volt a tej a kavemban, de ettől függetlenül is jelen van ez a probléma).

Most csütörtökön felkerült az i-re a pont. Olyan exkollégám jött állásinterjúra, akit a hátam közepére se kívánok(eléggé nárcisztikus egyébként)

A hétköznapok borzasztó hangulatban telnek számomra. Szorongok, hogy miért fognak épp leszúni, egyébként is olyan dolgokkal foglalkoznak, ami elenyésző apróság.

Az első munkahelyemet 4,5 év után hagytam ott, mert már utáltam bejárni abba a közegbe, most meg 2 év után jutottam el ide.

Ez egy kicsit bánt, de nem szeretnék addig eljutni, hogy már szenvedés legyen a bejárás.

Jelenleg úgy vagyok, hogy világgá tudnék menni,de nem tudom, hogy tényleg érdemes-e hagyni ezt a helyet vagy csak hisztizek.