Emlékeztek még életetek első állásinterjújára/munkahelyére?

Életem legelső munkahelye (diákmunkákat is számolva) csomagolás volt Budapesten, 20-30 percnyire a lakhelyemtől.

Összesen 8 napot voltam ott.

Tudni kell rólam, hogy mentális dolgok miatt igen nehezen illeszkedem be, sőt, van egy olyan tippem, hogy igazán az életben sehova se fogok beilleszkedni. Mégis ezen körülményekhez képest jó volt a hangulat, egy nagy tábor volt az egész.

9 órát kellett lenni, ebből 1 órányi szünet volt elosztva 3 részre.

A legrosszabb talán az volt, hogy alig bírtam állni; munkaidő végefelé már azt hittem, hogy konkrétan össze fogok esni, mert nem bírnak tovább tartani a lábaim. A villamosra pedig kézzel húztam fel magam hazafelé menet.

Életem első normális munkahelyén még 1 évvel ezelőtt is ott voltam. :)

Összesen 2,5 évig voltam ott. Irodai adminisztrátor munka volt.

Amint elkezdtem állást keresni, baromi hamar találtam meg. Határozott idejűnek indult, határozatlan lett belőle.

Eleinte még nem untam, rengeteg volt az új infó, sőt, kifejezetten lassan tanultam bele.

Hiába monoton adatmásolgatás, semmi kreatív problémamegoldás, azért ahhoz, hogy tudd, mit csinálj, kb. fél évig kőkeményen tanulni kell az új infókat. Mondjuk 1, 1,5 év múlva már halálunalmas a meló.

Szűken ültünk, laptopokon dolgoztunk, de nem volt dokkoló se, így pici monitor, alacsonyan, kényelmetlen körülmények. Hely semmi, egymás hegyén-hátán, pedig néha papírokkal dolgoztunk.

Eleinte se nyomtatási lehetőség, se saját email, de később céges telót is kaptunk, még később nagyobb személyes terünk volt, egy fokkal normálisabb székek.

Én az egyetem első évében voltam életem első munkahelyén, júliustól októberig, egy 3 hónapos gyakornoki pozícióban. Ez egy multi cég volf, a központi irodaházukban kellett lenni,még üzleti dresscode is volt.:D Emlékszem,hogy nagyon féltem az interjú előtt,rengeteget készültem rá és anyukámmal elkísértettem magam az épületig. :D az interjú után úgy éreztem nem sikerült,tuti nem engem választanak,majd másnap jött a telefon ,hogy felvettek .:D

Nagyon nagyon szerettem ott dolgoznj,magyon jó élmény maradt. Rajtam kívül nem volt más gyakornok az egész cégben és mindenki középkorú vplt,néha úgy bántak velem,mint egy gyerekkel,de nagyon kedvesek voltak és rengeteget tanultam ott az excelről,amit aztán statisztikán hasznosítottam.:D soha nem kellett kávét főzni illetve megalázó feladatokat csinálni,próbáltak minden szakmai tudásukat átadni.

Összességében imádtam mindent és mindenkit.

Utána szóba került,hogy maradhatnék,de az órarendem ezt nem engedte.

19 voltam akkor. Most 22 évesen azt mondom,hogy nagyon jó épmény volt az első munkahely,talán annak is köszönhetem hogy most is az egyetem alatt soha nem volt gondom az álláskereséssel.

Az egyetem után felvettek egy önkormányzati céghez dolgozni, kemény brutto 110.000 / hó fizuval. (Igaz, ez már 15 éve volt, de ez akkor is nagyon szarnak számított közgáz diplomával.) Mindegy, valahol el kellett kezdeni.

Első nap bemegyek a HR-re aláírni a szerződésemet, látom, hogy 100.000 van rajta. Mondom, ez mi a fene, a főnökkel egy 10essel többen állapodtunk meg. Sajnos az nem lehet, mert bérfeszültség keletkezne. Na itt döntöttem el, hogy innen amint lehet húzok a retekbe, egy év múlva sikerült is váltani háromszoros pénzért.

14 éves voltam, újságot árultam egy rally-n, nyáron, három napon át.

Utána át akartak vágni, a keresetem kevesebb mint felét akarták odaadni - magabiztosan kimondtam, hogy nem kérem az összeget, és kisétáltam. Emlékszem a felnőttek arcára, ahogy rám néztek. Szégyen és döbbenet volt rajta.

Aztán megjárták ők is, mert a főszervező meglépett az összbevétellel, és senki sem lett kifizetve - sok év után kapták el valami szigeten, azt nyilatkozta, neki megérte :D

Nekem is, tanultam belőle :)

Első állás, szoftvercég egy vidéki városban. Behívtak interjúra. Bemegyek, a nagyfőnök ott fekszik egy fotelben kigombolt ingben, kezében a CVm.

- Jó napot, jól látom, hogy ön az xxx gimnáziumba járt?

- Igen

- Remek, oda nem járnak hülyék, fel van véve, mennyit kérne

- ööö, x forintot.

- Én dupla ennyit adnék, jó lesz?

- Igen, persze

Azóta azért voltak ennél nehezebb diók is :)