Van egy kollégám akinek az a mániája, hogy mindig oda ül ahol az előbb még más ült?

Csak,nem kell belelátni mindent egy sima kényszer cselekvésbe.

Neki ez örömet okoz és kész.

3: Te meg láthatóan nem tudsz kérdést fogalmazni. Mi mondjuk meg, hogy van-e egy ilyen kollégád?

Azért legalább az olyan alapvető igényességet, mint a helyes nyelvtani fogalmazás, nem kellene hagyni szétesni ITT. Bár ugye a mai tizen- és huszonéves híresek arról, hogy már beszélni sem tudnak.

Van egy kollégám akinek az a mániája, hogy mindig oda ül ahol az előbb még más ült?

Ez a kérdésed,nincs benne álitás.

8: A 4-es válaszoló vagyok. A 6-os egy másik személy. A kérdésed: "Van egy kollégám, akinek az a mániája, hogy mindig oda ül ahol az előbb még más ült?" Erre kétféleképpen lehet válaszolni:

A: Igen, van.

B: Nem, nincs.

Való igaz, a GYK nem engedi kiírni kérdőjel nélkül. (Ami teljesen érthető, mivel ez egy kérdezős oldal.) Nyilván veled is ez történt, de lusta voltál átfogalmazni kérdéssé, egyszerűen benyomtál egy kérdőjelet egy kijelentő mondat végére. Át lehetett volna fogalmazni mondjuk úgy, hogy "Milyen lelki okai lehetnek annak, ha egy kollégám mindig oda ül, ahol az előbb még más ült?". Szerintem ez egy alapvető igényesség. Mert ha nem, akkor evvel az erővel ne is fogalmazzunk, ragozzunk, hanem kérdezzünk címszavakban, a válaszolók majd úgyis kihámozzák, mit akarok: "Van kolléga mánia ül más hely?"