Mit gondoltok, tényleg elkeserítő, ha valaki utálja a munkáját, és egész héten a pénteken várja?

Egyet értek vele, de ehhez olyan tevékenységet kell végeznie az embernek, amit valóban szeret, kedvel, és nem nyűgnek éli meg azt. Sajna nem mondhatom el magamról, hogy ilyet végzek én is, hanem én is a "már megint hétfő", "végre péntek" kategóriában élek.

A másik jó mondat a cikkben, azaz tetszik, hogy "Ha maradandót akarsz alkotni, ne a pénzre alapozva tedd".

Igen, csak nem úgy elkeserítő, ahogy a nagyon okos megmondóemberek képzelik.

Pokol tud lenni egy rossz munkahely, de az ember nem jókedvében dolgozik az adott helyen, hanem mert nincs más lehetősége.

Valaki itt a Gyakorin korábban írta, hogy szereti a munkáját, de a szabadidejét jobban.

Azért ha az ember elvan a munkahelyén, akkor is:

- heti 40 óra csak sok belőle,

- jó végre eleget aludni,

- végre a családdal lenni