Mi vesz rá egy embert arra, hogy munka után a szabadidejében, vagy hétvégente is nekiálljon tanulni, önképzeni magát (programozás), amikor ez az egyetlen időszak, amikor végre élhet is az ember?

Nem vagyok multimilliárdos de azért haladok.

Nem kell elhidd.

Inkább olvass sikeres emberektől,önéletrajzukat.

Majd rájössz.

Nagyon Balázska szagú vagy kérdező.

Pont így élek 1,5 éve. Rettenetesen durva és nem biztos, hogy lesz eredménye.

Az motivál, hogy több 40-55 éves családtagom, ismerősöm is van, akik életükben nem tudtak igazán pénzt félretenni, többször voltak munkanélküliek (pl a 2008-as válság után), volt, aki a hajléktalanság szélén állt.

Többször kizsákmányoló, lélektelen munkájuk volt - vagy épp csak az.

Érezhető rajtuk egyfajta megkeseredettség és a munkát kifejezetten szükséges rossznak érzik.

Miután büfészak után irodai adminisztrátorként helyezkedtem el, ahol nyilvántartás ellenőrzése, javítása volt a feladat, úgy éreztem, hogy én is efelé indultam el az életben. :(

Ráadásul rettenetesen tudok szenvedni, ha napi 8.5 órában ezt a lélektelen, monoton dolgot kell csinálni. Majdnem depressziós leszek miatta.

Nos, ez motivál.

Nem érzem életnek, keveset sportolok, szinte az összes hobbimat hanyagolom, ritkán tudok időt szánni a főzésre.

Az eredmény meg közel se biztos siker!!! :( :(

"tv/gép, kaja, ha úgy van egy sör/chips"

Ez b..zdmeg aztán élet...

Még 60 éves koromban is folyamatosan tanultam, vizsgázgattam (nyelveket, szakmai dolgokat). Volt, hogy egy tanfolyamra kifizettem 300 ezer forintot. Melette szakítottam időt szórakozásra, szinházra, mozira, stb.

Ma már nyugdíjas vagyok, a nyugdíjam bőven átlag feletti.

Azt hiszem megérte, hogy ma sem kell "nyomorognom".