Mégis mit csináljak?

Nem tudom magam rávenni a munkára. 19 éves vagyok, a szüleimmel élek, és már hónapok óta vége a sulinak, azóta nem tanulok, és még munkába sem álltam. Ha belegondolok, hogy valami olyan dolgot kell csinálnom napi 8 vagy 8+ órában, amit utálok, egyszerűen elkap a hányinger. Sőt, öngyilkosság is megfordult a fejemben már. Alapból utálok emberek közé járni, szorongok, stresszes vagyok ilyenkor. Ez csak tetézi a bajt. Van 1 érettségim, a törit és az irodalmat szerettem az iskolában, szeretem a sportot, imádok ezzel kapcsolatban olvasgatni, belemerülni a dolgokba. Az elméleti dolgok sokkal jobban érdekelnek. Ha én egy gyárban vagy egy boltban melóznék, megőrülnék. Eleve 2balkezes vagyok, utálom a fizikai melót. Ne értsetek félre, tisztelem becsülöm, akik így keresik a kenyerüket, pl. a szüleim is, de ez nem az én világom. Sokkal okosabbnak, értelmesebbnek tartom magam azoknál az embereknél, akik ilyen helyeken dolgoznak. Már eleve, hogy zömmel a buta, egyszerű emberek érzik jól magukat nagy társaságban. Persze vannak kivételek. Ti mit javasolnátok, mit tegyek?