Az otthoni nettó 150-200e fizetéses mókuskerék helyett, Ausztriában mosogatás/szobatakarítás? Mit gondoltok?

Számomra ez egy nagyon sok összetevős kérdés. Nagy dolognak kellene ahhoz történnie, hogy mi összeszedjük az életünket és külföldre költözzünk, de persze eltudunk képzelni ilyesmit (átmenetileg). Persze a történethez az is hozzátartozik, hogy a párommal mindketten mérnökök vagyunk és itthon is egészen kényelmesen megélünk.

Tény, hogy takarítóként nyugatabbra ugyanezt a pénzt megkapnánk, de számunkra így is adott a kényelem, nem mennénk ilyen messzire csak azért, hogy mégtöbb és mégtöbb legyen, cserébe az emberi kapcsolatainkért.

Nyilván sosem mondjuk, hogy sosem, kitudja mit hoz az élet.

Én azt látom az ismerősi körömben, hogy nem feltétlenül jártak jobban azok, akik kimentek külföldre dolgozni. Összeszedték egy lakás/ház és egy autó árát, majd hazajöttek és nem igazán találják a helyüket. Nehéz megemészteni, hogy a jó fizetés után visszacsöppennek a magyar valóságba és újra fele, vagy harmad annyiból kell kijönniük. Ezt szerintem mentálisan nehéz megélni leginkább úgy is, hogy a fix alapok már megvannak.

Aki diplomázott, életképes szakmát szerzett, az pedig fiatal 30-asként még nem rendelkezik saját ingatlannal, max hitellel terhelttel, ugyanakkor a fizetése és az életszínvonala a tapasztalatának gyarapodásával egyre jobb. Nehéz megítélni azt, hogy ki járt jobban. Inkább azon érdemes talán gondolkozni, hogy TE személy szerint melyiket preferálod.

Épp tegnap vettem fel a kapcsolatot egy volt szaktársammal, Ausztriában sofőrként dolgozik az itthoni diplomájával. Megél belőle, illetve mellette nyelvsuliba jár, mert nagyjából 0 némettel ment ki. Ott nyilván sokkal jobb és hatékonyabb a nyelvoktatás, így ha sikerült legalább a felsőfokút elsajátítania már lesz esélye elhelyezkednie a diplomájával.

Olyanokat is ismerek (Németország), akik több gyerekkel mentek ki, de amíg nem tudták rendesen a nyelvet csak kulimunkákat kaptak - vagy azt sem. Amint rendesen elsajátították kaptak jobb melókat és jobban megélnek belőle mint itthon valaha. Azonban ha leragadsz azon a szinten, hogy beéred a mosogatással, szobatakarítással nyelv nélkül, akkor ott sem fogsz olyan fényesen megélni.

Erre példa: egy másik egyetemi ismerősöm Angliába ment ki a barátaival mérnök diplomával a zsebében. Kb. B1 szinten beszél angolul, de igazából ahelyett, hogy eljárna tanfolyamra ott kint, beéri a mekis háttérmelóval vagy épp néha besegít pizzafutárként. Havi 700-800 ezret keres úgy, hogy javarészt este, éjjel dolgozik. Sokáig úgy állította be, hogy ez a nettó bér, azaz a leadózott, de kiderült hogy ő nem adózik, bízik benne hogy nem bukik le így hát zsebbe kapja a pénzt, tehát ez a bruttó. Ott kint egy 2 szobás lakás bérlése kb. 400-500 ezer forint, ő jelenleg egy kis szobában lakik 3 másik sráccal együtt és havi 150 ezret fizet érte. A kaja nagyjából annyi mint nálunk, viszont a szolgáltatás drágább, fogorvoshoz is hazajár. Lehet, hogy jól keres a hazai viszonylatokhoz képest, de ha azt nézzük, hogy szinte minden éjjel dolgozik és nappal alszik, nagyjából egy biorobot. Mellette nem adózik, ha bármi történik vele nem kap ellátást, ha lebukik még meg is büntetik. Emellet egy kis szobában nyomorok három másik emberrel egy teljesen idegen országban.

Tehát ha van célod, akarsz fejlődni akkor van értelme kimenni, hisz idővel elérhetsz egyfajta egzisztenciát ott kint is. Viszont ha beéred a mosogatással/szobatakarítással és egy max két év alatt sem áll tervedben hogy megtanuld rendesen a nyelvet és a valódi végzettségedben (vagy valami értelmesebb szakmában) elhelyezkedj, akkor inkább maradj itthon.

Na jó, ebbe viszont beletartozik az, hogy ha van célod és fejlődni szeretnél, akkor itthon is megteremtheted magadnak az egzisztenciát és jó életszínvonalon élhetsz a hazai viszonyokhoz képest is. Nem kell ezért külföldre menni. Lehetetlen jó szakembert leakasztani ma bármilyen kisebb munkára. Legyen az ács, villanyszerelő, víz szerelő, burkoló, kőműves, hegesztő, lakatos, vagy bármi egyéb. Ha férfi lennék, biztos hogy kitanulnám valamelyiket és elkezdenék mellékállásban egyéni vállalkozóként először csak kis munkákat megcsinálgatni, amire értelmes szakember már nem megy el. Elérném, hogy szép lassan szájról szájra járjon a hírem és dugig lennék munkával, amikor is valószínű otthagynám a főállásom és/vagy fejleszteném a vállalkozásomat, akár bevennék mást is társként, stb.

Én szerintem az, aki ma itthon marad és ilyesmibe vág, az indul akkora előnnyel, hogy ne legyen rászorulva arra, hogy külföldre kelljen mennie. Persze mehet, nyomhatja ott is több pénzért, de ha már nem a mindennapi megélhetésért menne az ember, csak a mégtöbbért, akkor legalább van mérlegelési lehetősége.

17 igazad van részben. Viszont akit említettem angliában élő ismerős ha hazajönne pályakezdő mérnökként itthon kapna jó esetben mondjuk brutto 350 ezret (nem tudom a mostani kezdő béreket, de egy másik mérnök ismerősöm az Audiban először gyakornok volt és csak minimálbért kapott fél évig egy jó 5 éve) . Persze ha már van néhány év tapasztalata akkor minimum a nettó félmilliót is megkeresheti itthon (a párom is mérnök 5 év tapasztalattal és hazai viszonylatban jól keres).

Azonban visszatérve az angol ismerősre, ha kint kezdené el fejleszteni az angolját és szakmabeli munkát vállalna már pályakezdőként is megkapná a brutto 2000 eurót, 1-2 év tapasztalattal pedig a 4000 eurót. Ha belegondolsz itthon 1 millió feletti bruttót nem igen kapnak a mérnökök néhány év tapasztalattal. Ennyiből már simán futná egy kislakás bérlésére kint, és a fizetéséből párszázezret félre tudna tenni.

Ezért is írtam, hogyha van fejlődési célja akkor kint mindenképp jobban jár mind rövid távon (pl szobalányként csak az itthoni nettó 150 ezret kapja ami elfogy hó végére), illetve hosszú távon ha fejleszti magát akkor is a dupláját elérheti annak mint amit itthon tudna. Egy kőműves ismerős (szakmunkásra szükség van ismert szlogen ugyebár) itthon úgy tudott nettó néhány százezret megkeresni, hogy az ország különböző pontjaira vitték nagyobb beruházásokhiz építkezni és ekkor hetekig ott volt, kapott szállást. Megelégelte hogy így sincs otthon így kiment Németországba. Fél év alatt összeszedett annyit, hogy egy új Audival jött haza. Rossz volt neki hogy hiányzik a családja így hazajött, most saját vállalkozást működtet. Szakember hiány ide vagy oda,felét se keresi meg annak amit külföldön. Hiába drágább kint a lakhatás, ha mellette tudott félretenni, de itthon nem tud vagy csak kevesebbet.

Akiket korábban említettem másik német ismerősök ha hazajönnének csak rosszul járnának. Az asszony óvónő, kint kifejezetetten jól keres és megbecsülik, míg itthon éhbért kapna.

Így aki nem kóstolt bele a kinti bérekbe, jó végzettsége van és itthon megél (mint én és a párom) azoknak nem érdemes külföldre menniük hisz itthon van a családunk, a barátok.

Viszont aki itthon csak nettó 100-200 ezret tud összekaparni és céljában áll az előrébb lépén, önképzés annak igenis megéri kimenni, mert kint a kulimunkából is jobban meg lehet élni, és ha ígyis úgyis fejleszteni akarja magát (pl nyelvtanulás, keresett szakma elsajátítása) kint jobban jár.

Ha viszont csak valaki teng-leng az aljamunkákban akkor mindegy hogy idehaza vagy külföldön teszi azt, sehol se fog tudni előrébb lépni, és kint is ugyanúgy az a társadalmi alsó réteg amiből házra kint pl nem telik.

Szerintem keverjük a dolgokat egy kicsit. Én nem vagyok egyáltalán külföld ellenes, ezért is mondtam, hogy több irányból érdemes ezt mérlegelni. Én úgy látom, hogyha valakinek fejlődési célja van, akkor tud fejlődni itthon is és külföldön is. Ha nincs, akkor pedig nem fog boldogulni itthon sem és külföldön sem igazán. Az országok közötti átmenet pedig nagy. Aki hazajön, az ténylegesen nehezen fog visszaszokni.

Mi mérnök páros vagyunk és tudjuk, hogy az itthoni nettó 450-550 ezres fizetésünk mondjuk német nyelvterületen aprópénznek számít, amit egy bármilyen diploma nélküli kétkezi munkás is megkeres és akkor nem is keres túlzottan jól. Vannak ezen a területen mérnök és vendéglátós ismerőseink is. Látom hogy a vendéglátósok is sokszor több pénzt tesznek zsebre, mint mi, a mérnökökről pedig inkább szót sem ejtenék. Itt jön számításba az, amit korábban mondtam. Mérlegelés. Ha itthon is jól megélek, akkor nekem megéri-e annyival többért ennyivel messzebre költözni a barátaimtól, családomtól? Mi úgy gondoljuk a párommal, hogy nem. Megvan mindenünk, boldogulunk itthon, folyamatosan fejlesztjük magunkat, nem akarunk bekerülni a mókuskerékbe és csak hajtani az "egyre többet".

Annyira sokféle ember van, sokféle életúttal és döntéssel. Kár sorolni, hogy ki milyeneket ismer. Nekem is van mindenféle történetem, irigylésre méltó és kevésbé irigylésre méltó is. Nem ez a lényeg, én csak azt próbáltam megfogalmazni, hogy szerintem aki ma Magyarországon érvényesülni akar, az tud is, hiszen a hatalmas elvándorlásnak köszönhetően olyan helyzetek alakultak ki, hogy szerintem jelenleg jó célkitűzés mentén jól lehet élni itthon.