Sokan vannak akik huszonévesen nem dolgoznak?

Én pl. 30 valahány évesen nyugdíjaztam magam.

Azóta csak utazgatok.

28 vagyok. Tavaly 4 hónapig nem volt állásom. Amit csináltam:

izgultam minden éjjel, mert bármekkora tartalékom is van, albérlet mellett gyorsan eltűnik. Nem akartam haza költözni a szüleimhez, ezért a folyamatos állaskeresés mellett igyekeztem kiélvezni az önállóság előnyeit. Gondoltam, hátha vissza kell zuhannom a gyerek státuszba később, akkor meg legalább az utolsó hónap legyen jó. (Végül nem kellett, találtam munkát :D ) tehát elmentem minden érdekes helyre, ahol a városban nem voltam még. Találkoztam a barátaimmal, hajnalig játszottam a számítógépemen. Ezeket otthon a szüleimnél nem tehetném meg. Nincs hova eljárni és nincs kivel. Nem lehet éjszakába nyúlóan még olvasni se, mert anya addig nem alszik rendesen amíg a "gyerekek" ébren vannak.

Mindent összevetve nagyon rossz időszak volt. Egy hullámvasút. Ha éppen volt mögöttem interjú, ahonnan választ vártam, akkor reménykedtem. Ha több helyről is vártam, akkor már félig nyeregben éreztem magam. Aztán amikor több helyről egyszerre jött vissza a nem, akkor hirtelen lettem nagyon letört. Végül, amikor elhelyezkedtem, az igen is egyszerre jött két helyről. Választhattam, hol akarom újrakezdeni :D úgy érzem, kicsit megérdemeltem ezt a jót a pokoli időszak végére.