Nem rossz azoknak akik egyedül dolgoznak egész nap?

Nem, legalább nem zargatnak minket a hozzád hasonlók

Én férfiként recepcióztam egy ideig. Utáltam, mert: a "ketrecben" benne kellett lenni, ha kellett valaki, akkor nem volt sehol, wc-re menni külön kalamajka volt, e mellett a tisztelt kollégák is szerettek szívatni.

Nem, nekik a legjobb.

Aki igényli a társasági életet, annak rossz. Bár amiket írtál, a fagyizó és a közért pont olyan, ahová mennek be emberek, akikkel lehet beszélgetni. Ilyen szempontból rosszabb lehet pl. egy darukezelőnek, aki tényleg senkihez nem tud szólni egész nap. De vannak olyan intorvertált és/vagy emberkerülő típusok, akik ezt még élvezik is. Más meg pénzért vagy kényszerből csinálja.

Munkába nem azért megy az ember, hogy társasági életet éljen. Én akkor örülök, ha hagynak békében dolgozni. Jóval hamarabb végzek, mint akik a konyhában "csacsognak".

Távmunkában dolgozom már rég, introvertált vagyok, élvezem, de szerencsére van egy-két kollégám/barátom, akikkel magán- és munkaügyeket is meg tudok beszélni, ha kedvem tartja. Szóva nem érzem hiányát a kollégáknak. Sőt, a barátaim munkahelyi furkálódásokról, szemétkedésekről szóló sztorijait hallgatva mindig azt érzem, rémálom lehet úgy dolgozni.

Nem, irigylem őket.