Van, akinek az a célja a karrierben, hogy szeresse (elviselje) a munkáját?
Picit más szemszögből a részemről:
Igen valahol el kellett kezdeni, nem volt jó, de arra törekedtem, hogy jobb legyen.
Ideálisabb időbeosztás volt kezdetben a cél. Majd:
Egykori vacak melóhelyem mellett volt végre idő (igaz picit áldoztam is be dolgokból).
Azt a napi 4-5órát arra szántam, hogy a nulláról saját vállalkozást inditsak lépésről lépésre.
Majd idővel úgy alakult, magam mögött hagyhattam azt a helyet, amit utáltam.
Beléptem abba, amit szeretek a mai napig.
Célom karrierben: szeressem a munkámat (ami hobbim is).
A legkritikusabb pont akkor volt, amikor egyszerre 3 munkát cipeltem hátamon.
Megvolt az eredményem.
De SOHA többet nem csinálok olyat!
Pszichés alapon gerinc fájdalmaim voltak, de olyan szinten, hogy rengetegszer kiterülve vagy össze borulva bőgtem-orditottam a fájdalomtól... Egy szék odébb húzása vagy csak az ülés is pokol volt.
A gyógyszereknek semmi értelme nem volt, mivel nem fizikai, hanem lelki eredetűek voltak a fájdalmak.
Sok munka után eljutottam a napi 4 óra munkára. Akkor dolgozok többet, ha új projekt/terméken dolgozom.
Az nagyot lökött, amikor a KATA éves limitje 6-ról 12millára emelkedett.
Akinek van jó ötlete s szeretné is azt csinálni, annak javaslom, hogy hajrá!
S nem kell minden áron a jelen munkahelyetekben gondolkodni!
Ha az ottani dolgok nem jók, főleg az emberek, akkor merjetek tovább haladni!
Sok sikert!
Én nemrég elvégeztem egy coach képzést úgy, hogy 0 üzleti érzékem, 0 ismeretségi/baráti köröm van. Számomra pedig ez a terület lenne a jó, amit szeretnék.
Ilyen pedigrével kissé úgy érzem, hogy csak egy álomhajszolás az egész. Talán ide is illik ez a szám:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!